Nevüket előhátuk és elülső szárnypárjuk sajátos, néha valóban csipkeszerű mintázatáról kapták. Ez a csipkézet erekből és az erek között levő, azok által körülzárt, lekerekített vagy szögletes hálószemekben levő vékony, gyakran átlátszó kitinhártyákból áll. Hazai fajaink a Tinginae alcsaládba tartoznak, a továbbiakban ezt az alcsaládot jellemezzük. Fejük rövid, pontszemeik nincsenek, összetett szemeik néha erősen kidomborodnak (). Csápjuk 4-ízű. A fej felső részén tövisek vannak, legfeljebb öt. Ezek: a tarkón a két tarkótövis, a homlokon a homloktövis és a fejpajzs elején a két csáptőtövis. Egyes tövisek részben vagy teljesen hiányozhatnak. A pofalemezek szipókacsatornát alkotnak, amelyben a nyugalmi helyzetben a hasoldalra simuló szipóka helyezkedik el. Az előhát meglehetősen nagy, a közép- és utóhátat is, sőt részben a szárnyakat is befedi (a Canthacaderinae alcsalád fajain a pászta az előhát alól kilátszik). Elülső részén gyakran hólyagszerű képlet, a nyakhólyag van. Oldalt általában csipkézett kitinlemez, a perem található (), amely lehet vízszintes, széles, de borulhat az előhát fölé is. Hátul az előháton háromszögletű nyúlvány van, amely a pásztákat fedi. Az előhát közepén a középső, két oldalán gyakran a 2 oldalsó taraj fut végig. Félfedőjük különleges, egész felülete csipkés, s hosszanti erek négy nagy mezőre osztják. A legkülső a szegélymező (), amelyet belülről a subcosta határol. A subcosta és a radiusmedia közt húzódik az oldalmező. A radiusmedia és a cubitus általt határolt, gyakran homorú mező a középmező, ez néha hátrafelé nyitott. A legbelső mező a zárómező, ez egyes fajokon hiányzik. Ha megvan, hátrafelé a hártyába megy át, de attól kisebb hálószemei reven elkülöníthető. Teljes szárnyú (macropter) és rövid szárnyú (brachypter) alakjaik gyakran egy fajon belül is előfordulnak. Köztük az átmenetek egész sora ismert. Potrohuk első szeivénye általában nem látható. A hímek 9. szeivénye az ivarszelvény. Nyílása a hátoldalon van, amit egy lemez, a proctiger fed. A nyílás két oldalán a két paramer van, amelyekkel párzáskor a nőstényt fogja. A nőstény tojócsöve a 8. és 9. szelvényben található. Lábaik nem túl hosszúak, lábfejük 2-ízű.
Valamennyien növényi nedveket szívnak, általában a levelek fonákján függeszkedve táplálkoznak. Ritka köztük a táplálékspecialista. A szabadon élők petéiket a hajtásba vagy a levéllemezbe tojják úgy, hogy micropylaris végük a növényből kiáll. A kikelő lárvák kis csoportokban az üres peteburokhoz és az imágókhoz közel táplálkoznak. Lárváik nem csipkézettek, testfelszínük sima, vagy változó felépítésií tövisek borítják. Öt lárvaállapotuk van. A mérsékelt égövi fajoknak évente 1-2 nemzedéke fejlődik ki, és pete vagy imágó alakban telelnek át. Az anthophag Copium-nem fajai gubacsokozók, petéiket a virágrügyben a pártába tojják. A kikeit lárvák az időközben kifejlődött virággubacsban fejlődnek, és onnan csak kifejletten másznak elő. Evente egy nemzedékük fejlődik. Kis méretük és viszonylagos ritkaságuk miatt a csipkéspoloskák a mezőgazdaságban komoly károkat nem okoznak, de 1-1 fajuk elszaporodva káros lehet. Nálunk csak a Stephanitis pyri (FABRICIUS) számon tartott kártevő.
A családnak 3 alcsaládban és 236 nemben csaknem 2000 faja ismeretes. Hazánkban 19 nem 59 faját találták meg, és további 14 faj előfordulása várható.
Forrás: Vásárhelyi T. (1978): Poloskák V.–Heteroptera V. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)