A csápokon és a lábakon nincsenek fehér, tompa fogacskák. A scutellum felülete majdnem sík, egyenletesen rücskös. Színe világos vörösesbarna, ritkán sötét foltokkal. Fején a dudorok hegyesek, a végük fehér. A csáp 2. íze középen enyhén elvékonyodik, hosszabb, mint a fej; a 3. íz hengeres, közepétől előre világossárga, a 4. íznél hosszabb. Az előhát pereme fejlett, széle fogazott, lekerekített. A pajzsocska széle ívelt, a vége tompa, világos. Félfedőjének tövi negyede széles és világos. A hártyán a media rendszerint közelebb ered a cubitushoz, mint a radiushoz. A nőstény félfedője a 8. tergit tövéig ér, a hímé a 8. paratergit tövén túlnyúlik. A connexivumok úgy illeszkednek, hogy a potroh széle egyenletesen ívelt, elülső külső csücsküknél sötét hosszanti folt van. A nőstény ivarszelvénye körben lekerekített, a paratergitek előtt feldomhorodik, a hím paramerjének tövén előreálló szőrös nyúlvány van. Lábain szürkéssárga foltok vannak. 6,5-9,8 mm.
Egész Európában, északon és magashegységekben is elterjedt faj. Hazánkban előfordulása valószínű, miután faunaterületünk több pontjáról kimutatták. Nyárfa és fenyőfélék kérge alatt él, imágóit június-augusztusban fogták.
[pictus BAERENSPRUNG, 1859]Forrás: Vásárhelyi T. (1978): Poloskák V.–Heteroptera V. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)