A csáp 3. ízén hosszabb fogakon hosszabb sörték erednek, a fog és a sörte együtt körülbelül olyan hosszú, mint az íz átmérője a közepén. Az íz vége erősebben megvastagodott. A félfedő szegélye a tövén fogazott, a sugáréren és gyakran a hónaljtőéren és a pászta erén is ülnek apró fogacskák. A testen és a fejen is általában hosszabbak a fogacskák, mint az előző faj esetében (akt.: fallenii - szerk.), a fejpajzson a fogacskák távolabbi sorban állnak. Az előháton felismerhető 2 lapos hosszanti kiemelkedés, a fogacskák itt azonban ritkán, szórtan állnak. A pajzsocskán általában csak a közepétől hátrafelé van meg a gerinc. A hártya áttetsző. A connexivumok sötétbarnák, a közepük előtt sárga harántsáv, s szegélyükön valamivel hátrább kis sárga folt van. A potroh hasoldala sárga, hosszanti barna sávokkal, a szegélye feketésbarna, s ezt a légzőnyílások környékéről induló sárga sávok tarkítják. 6,5-7,5 mm.
Dél-európai, elő-ázsiai faj, de szórványosan északon is előfordul. Magyarországról még nem került elő, de várható. Életmódja az előző fajéhoz (fallenii - szerk.) hasonló.
[waltli (HERRICH-SCHAFFER, 1834)] akt.: [waltlii] - szerk.Forrás: Dr. Vásárhelyi Tamás: Fauna Hungariae 157. füzet Poloskák III. - Heteroptera III.