A csápon csak rövid, ferdén álló szőrök vannak (
19. ábra: Aphoto), a hátulsó comb belső oldalán a belső hosszabb tövis, ha kicsiny is, megvan. Feje domború, a fejpajzson elöl egy sor fogacska van (mint a
19. ábra: Fphoto). A sötét példányokon a fej középvonalában világosabb sáv húzódik, különben a fej barna. A csáp 4. íze rövidebb, mint az 1. íz. Az 1. íz külső oldalán fogacskák vannak, melyeken sörték erednek. Az előhát oldalsó szegélye enyhén homorú, rajta csak közepesen hosszúak a fogacskák. Az előhát felszínén, elöl néhány fogacska van, a hátulsó sarka előtti tövis nem hosszabb, mint az oldalsó szegély hosszabb fogai. A pajzsocska előtt sötét, néha fekete folt van. A pajzsocska a középen 2 szabályos sorban feketén pontozott. A félfedők szürkés elefántcsontszínűek, barna foltokkal és barna pontozással. A hártya fehéres, áttetsző, az erek szakaszosan barnák. A connexivumok elülső sarka levágott, hátulsó sarka nem feltűnően áll ki (mint
19. ábra: Jphoto). A hátulsó comb belső oldala fekete, a töviseket a
19. ábra: Ephoto mutatja. 7,5-9 mm.
Az egész Palearktikumban elterjedt faj, Magyarországon az Alföldön és dombvidékeinken gyakoribb, de előkerült a Mecsekből és a Középhegységből is. Pillangósvirágúakon, elsősorban lóherén (Trifolium) él, gyakran a növény alatt található. Kifejletten, ritkábban idős lárvaként telel át, már április elejétől rajzik. Lárvájára jellemző, hogy csápján ugyanúgy csak rövid elfekvő szőrök vannak, mint az imágón, a hátulsó comb belső oldalán pedig 1 kis fog van. Lárvái nyáron találhatók, a kikelt imágók novemberben is aktívak.
scabricornis (PANZER, 1809)