Feje kissé előreálló, homloka széles, szeme nagy. Csápja majdnem olyan hosszú, mint az elülső szárnya, tőízén erős sörtesor van. Ajaktapogatója nagy, felgörbülő, sarló alakú, második ízét a vége felé erős szőrözet vastagítja meg, csúcsíze vékony, hegyes, hosszabb, mint a második íze. Elülső szárnyának csúcsa ívelten visszahajlik. Hátulsó szárnya hegyes, lándzsa alakú. Európában csak 3 gazdaságilag közömbös faj él, amelyek közül hazánkból eddig kettőt mutattak ki. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény erősen vonzza őket.
argyrogrammos
Elülső szárnyának alapszíne sötét okkersárga, a felső és a belső szegélyen végig futó és helyenként a szárny belsejébe belépő, csillogó, fehéressárga vonal mintázattal. Ez a mintázat mind a felső, mind a belső szegélyen három részre szétszakított, széles, hosszanti rajzolati elemekből épül fel, amelyeket helyenként sötétbarna pikkelyek kereteznek. Ugyanilyen színű 2 vonaldarab fekszik a sejtben is, ahol a sötétbarna pikkelyek is sűrűbbek. A csúcstérben (a rojt hegyéig folytatódóan) vékony fehéres vonal látható. A rojt a csúcstér körül okkersárga, a külső szögletben szürke. Ugyancsak szürke a hátulsó szárny és annak rojtja is. Csápja egyszínű, világos. 12— 14 mm.
Közép- és dél-európai faj. Hazánkban mindenütt előfordul. Tápnövényei Centaurea(imola)- és Carlina(bogáncs)-félék,
amelyeken VI. és ősztől tavaszig él.
12— 14 mm.
Két nemzedéke V- VI. és VIII. repül.
/5.Füzet 8.oldal /
Forrás: Dr. Gozmány László (1958): Molylepkék IV. Microlepidoptera IV. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)