Csápja egyszerű, gyengén pillás, arca kissé kidülled, ajaktapogatója vékony, szőrözete rásimuló, fölfelé görbülő, csúcsíze hegyes, fölfelé mutató, jól látható. Állkapcsi tapogatója vékony, fonálszerű (101. ábra: C).
Elülső szárnya megnyúlt, kiszélesedő, csúcsa lekerekített. Hátulsó szárnya tojás alakú, lekerekített.
A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény erősen vonzza őket. Gazdaságilag közömbösek. A hernyók a vízi életmódhoz alkalmazkodtak: légzőnyílásaik életük folyamán zártak, a második stádiumtól kezdve tübbé-kevésbé elágazó trachea-kopoltyúkkal lélegzenek (a lepkék között egyedülálló jelenség !), vízinövényeken élnek. A bábok légzőnyílásai működnek.
---Elülső szárnyán a vesefolt 2 apró, fekete pontra esik szét. A szárnyak alapszíne hófehér, a nőstény mintázata ugyanolyan, mint a hímé, de jóval elmosódottabb és kevésbé kiterjedt. A belső keresztsáv alig látható vagy hiányzik, a külső szélesen hullámos, és élesen megtörve visszakanyarodik a sejt alá. A külső szegélyen végig vonuló barnássárga csík erősen fogazott. Rojtja fehér.
Hátulsó szárnyán 2 párhuzamos barnássárga keresztsáv húzódik keresztül, a rojt fehér, tővonala sötét (102. ábra: B, E).
Magyarországon valamennyi síkvidéki mocsaras területen előfordul, de igen ritka. Tápnövénye ismeretlen.
18—22 mm.
Repülési ideje V-—IX.
/208.oldal/
Forrás: Dr. Gozmány László (1963): Molylepkék VI. Microlepidoptera VI. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)