A hím csápostora 2-sorosan és sűrűn, hosszan pillázott, arca kúp alakúan előredülled, ajaktapogatója rövid, előre mutató, vége lefelé hajlik, csúcsíze rejtett, szőrös. Állkapcsi tapogatója fonálszerű (105. ábra: E).
Elülső szárnya megnyúlt és széles háromszög alakú, csúcsa igen hegyes. Hátulsó szárnya lekerekített, csúcsa kissé kiugró.
A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény kevésbé vonzza őket. Gazdaságilag közömbösek.
— — Elülső szárnya feketésbarna, mintázata piszkosfehér. A rajzolat uralkodó eleme a széles és csupán egyszer megtört külső fehér keresztsáv. A vesefolt megnyúlt és vékony vonallá zsugorodott, a külső szegély mögött keskeny fehér csík vonul végig. A szárnyon egyébként gyakoriak az elszórt fehér pikkelyek. Rojtja fehér. Hátulsó szárnya szintén feketésbarna, a sejt és az elülső szárny keresztsávjának folytatásaként jelentkező, ívben hajlott keresztsáv szintén fehér. A hátulsó szárny fehér sejtje elkülöníti a család minden más, hozzá némiképpen hasonló fajától (105. ábra: I).
Közép- és dél-európai faj, Magyarországon mindenütt előfordul. Tápnövénye a Conyza squarrosa és az Inula montana.
10 mm.
2 nemzedéke V., VI. és VIII. repül.
/219.oldal/
Forrás: Dr. Gozmány László (1963): Molylepkék VI. Microlepidoptera VI. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)