A fekete övesbagoly (Catephia alchymista) a kvadrifid bagolylepkék (Erebidae) családjába tartozó, éjszakai aktivitású faj. Az elülső szárnyak alapszíne szurokbarna, rajta fekete mintázattal. Az elülső szárnyak szegélyterében egy vaj- és kékes színű szalag húzódik. A hátulsó szárnyak tő- és középtere fehér, szegélytere sötétbarna, a szárnyrojtban kevés fehér folttal. Szárnyfesztávolsága 35-45 mm. A májusban kikelt imágók a párzást követően lerakják egyesével álló petéiket. A kikelt hernyók tölgy fajokon (Quercus spp.) fejlődnek. A hernyók barnásszürke alapszínűek, testüket faágra emlékeztető szemölcsök borítják, amelyekből egy-egy szőrszál nő ki. Az egész test narancssárga és fehér szegéllyel ellátott fekete foltozatú, légzőnyílásaik feketék. Közvetlenül a bábozódás előtt a hernyó a tápnövényéből kokont készít magának, majd ebben bábozódik be. A báb egyöntetű barna, fajhatározásra nem alkalmas. Tölgyesek tisztásain találkozhatunk vele.
Elterjedés
Európában általánosan elterjedt, de hiányzik Írországból, Norvégiából, Finnországból és Dániából. Magyarországról kevés elterjedési adattal rendelkezünk, eddig a Mecsekben, a Vasi-hegyháton, a Balaton-felvidéken, a Pilisben és a Budai-hegységben figyelték meg.
Természetvédelmi helyzet
Bár nem védett, az állományaira nagy hatást gyakorol a tölgy csipkéspoloska (Corythucha arcuata) és a tölgymakkzsuzsóka (Curculio glandium). A tölgy csipkéspoloska imágói már a tavasz elején megjelennek és a tölgyek frissen bontott leveleit szívogatják. Mivel gyorsan szaporodik, így már június-augusztusban (a poloska-fertőzöttség mértékétől függően) a tölgyfák levelei az extrém szívogatás következtében elszáradnak. Emiatt a fekete övesbagoly faj június végétől egészen szeptember elejéig fejlődő hernyói nem tudnak megfelelő minőségű és esetleg mennyiségű táplálékhoz jutni, ami méretbeli csökkenéshez, esetleg pusztuláshoz vezethet, aminek következménye a faj visszaszorulása. A tölgymakkzsuzsóka a még éretlen, fán lévő tölgymakkok nedveit szívogatja, illetve a nőstény a petéit ezekbe rakja bele, így a lárvák a makk védelmében fejlődnek. A faj egy nagymértékű zsuzsóka-fertőzött területen megakadályozza, hogy a tölgyállomány természetesen megújuljon, ami a tölgyesek csökkenéséhez, ezáltal a fekete övesbagoly visszaszorulásához vezethet.
Védettség
Az IUCN Vörös Listán nem szerepel.
Magyarországon nem védett.