Az előhát oldalszélei hegyesek és a corium alapján kiugranak, a szög­ letek előtt erősen íveltek. A pajzs alapján 2 fehér, erős, dudoros folt van. A kidomborodó fejpajzs a pofák közé húzódik, de a pofák nem zárják körül. A csápok sárgák, a 4. és az 5. csápíz fele azonban barna. Szeme nagy, kiálló. Az előhát oldalszéle szélesen, sárgásán szegélyezett, nyakkivágása mögött kétoldalt 2-2 nagy, bronzosan fénylő fekete folt van. A connexivum alig látszik (35. ábra: Dphoto). 5-6 mm.

Egész Európában, továbbá Szibériában, a Kaukázusban, Algériában és Marokkóban ismert. A Kárpát-medencében elszórtan fordul elő. Világos erdőkben, nedves réteken, mocsarak szélén leginkább Stochys-fajokon él. (VI-IX.)

aenea SCOP.
Megjegyzés: Jelenlegi neve: Eysarcoris aeneus - szerk.

Változatai:
1 (2) Az előhát bátulsó szöglete tövisszerűen megnyúlt, erősen túlhaladja a corium oldalszélét (37. ábra: D). Az állat hasoldala sárga, fekete foltokkal. - Faunaterületünkön ritka. Eddig Fehértemplom, Paks, Szeged, Vrbanja, Isaszeg, Kadarkút és Perlak környékéről került elő. (VII—IX.) ab. spinicollis PUT.
2 (1)
Az előhát hátulsó szöglete nem tövisszerű, és nem nyúlik túl feltűnően a corium oldalszélén. A hasoldal közepén a fekete foltok összefolynak, csupán a lélegzőnyílásokon kívül sárga. 4,5 mm. Igen ritka. Eddig csak Palics és Tavarna-Juskó-Volja vidékén (a Sátor-hegység keleti lábánál) gyűj­tötték. (VI.) [ab. ventralis HORV.]