A füstös mohabagoly (Parascotia fuliginaria) a kvadrifid bagolylepkék (Erebidae) családjába tartozó, éjszakai aktivitású faj. A szárnyak alapszíne sötétszürke, sűrűn tarkított vajsárga és fekete rajzolattal. Szárnyfesztávolsága 18-28 mm. A május végén kikelt imágók a párzást követően bükkfa-taplóra (Fomes fomentarius) és nyírfataplóra (Piptoporus betulinus) rakják le petéiket. A hernyók ezeket a gombákat fogyasztva fejlődnek. A hernyók alapszíne fekete, hátuk közepén két vékony csík fut végig, testük sárga bibircsekkel tarkított, melyekből szőrök nőnek ki. Fejük fekete, három pár potrohlábbal rendelkeznek. A hernyó a bábozódás előtt kokont sző maga köré, majd ebben bábozódik be. Évente egy nemzedéke fejlődik, a hernyó telel át. Meleg tölgyesekben és elegyes erdőkben találkozhatunk vele.
Elterjedés
Európában általánosan elterjedt, de hiányzik Portugáliából, Írországból, Montenegróból és Albániából. Magyarországon a meleg tölgyesekben és elegyes erdőkben általánosan elterjedt.
Védettség
Az IUCN Vörös Listán nem szerepel. Magyarországon nem védett.
Szárnyainak alapszíne barnásfekete vagy csokoládébarna, a rajzolati elemek okkersárgák. A belső keresztvonal homályos, kívülről fekete szegélye van, a külső igen zegzugos vagy csipkés, belül fekete, kívül sárga behintés kíséri, a holdfolt egyenes, fekete. A hullámvonal többé-kevésbé egyenes és az érközökben kialakult ékekre vagy ívecskékre bomlott, kifelé sötét árnyéka van. A tővonal szaggatott, igen erős és háromszögletes darabokra szakadt, ezek csúcsain sárga vonalkák láthatók, a felső szegély mentén több sárga foltocska jelenik meg, a rojt tarka. Hátulsó szárnyán a rajzolat hasonló, de a hullámvonal és a tővonal még díszesebb, apró fekete pontok jelentkeznek bennük, a holdfolt erős, a rojt tarka. A szárnyak legsötétebb része a tő- és a középtér. Fonákja barnássárga, a belső és a külső keresztvonal mély és széles árnyékként jelentkezik, kívülről sárgásfehér szegélyük van, a hullámvonalat sárgásfehér foltocskák képviselik, a tővonal ék vagy nyílhegy alakú foltok sorából áll, a rojt tarka (). Akadnak egészen elfeketedett és alig rajzolt, illetve világossárga és alig rajzolt egyedek is (pl. ssp. magna Drósz., amely nyilván az 1. nemzedék nősténye; Retyezát). 18-28 mm.
Az Észak-és Közép-Európában, Olaszországban és az Urálig honos faj Magyarországon csaknem mindenütt előfordul. Két nemzedéke VI., VII. és VIII-X. repül; az első nemzedék imágói általában nagyobbak. A hernyó fekete, hátvonalai fehérek, középvonala fekete, oldalain hullámos, szaggatott fehér vonalkák láthatók. Bibircsei nagyok, serték díszítik, az oldalsók és az egyes szelvények hátulsó bibircspárjai narancsszínűek, feje fekete, sárga vonalak ékesítik. Gombákban és korhadó (főként tölgy- és bükk-) fában él. - Kéményseprőlepke