Feje szorosan a torához szorított, szőrös, szeme nagy, ajaktapogatója az arcához simul. A hím csápostorán egyszerű, hosszú lemezek vannak, a nőstényén a lemezek kicsik, a csáp fogazottnak tűnik (17. ábra: B---E). Tora és potroha széles, vaskos, hosszú. Szárnyai szélesek, csúcsuk letompított, durván pikkelyezettek, rojtjuk igen kicsi. Hátulsó szárnya majdnem kerek. (17. ábra: A).
A nagy fajszámú nem az egész Földön elterjedt, hazánkban azonban csak 1 képviselője fordul elő. A lepke éjszaka repül, a mesterséges fény vonzza.
Hernyója rendszerint 2, olykor több éven át különféle lombfák, főként azonban tölgy- és fűzfélék kérge alatt él. Rendszerint 2--3-éves rönkökben található, az egészséges fákat ritkán támadja meg; öreg fűzfák környékén a leggyakoribb.
Hazánkban sem erdészeti, sem faipari jelentősége nincs.
Elülső szárnyának alapszíne barna, benne több-kevesebb fehér pikkely található. A mintázat barnás vagy feketés, az érközöket átszeldelő apró vonalkák hálózatából áll, amely a szárnyat márványzottnak tünteti fel. A minta legszembeszökőbb eleme 3 széles és zegzugos keresztvonal, amely a külső szárnyfélben a felső szegélyről a belső szegély felé halad. Hátulsó szárnya világos barnásszürke, sötét mintázata igen halvány és gyenge. Tora világos, szürkésfehér, hátul feketés (17. ábra:F)
Magyarországon mindenhol előfordul. Hernyójának erős és kellemetlen illata van, főként öreg tölgy- és fűzfélékben él, a földben bábozódik.
60--95 mm.
Repülési ideje VI., VII.
/109.oldal/
Forrás: Dr. Gozmány László, Szőcs József (1965): Molylepkék I. Microlepidoptera I. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)