Feje előreálló, fölfelé, majd előreborulóan, lazán pikkelyezett, szeme közepes nagyságú, pontszeme nincsen. Csápja majdnem olyan hosszú, mint az elülső szárnya, tőíze viszonylagosan rövid, erős sörtesorral. Ajaktapogatója nem hosszú, ívben meghajlott, inkább előremeredő, mint felgörbülő, csúcsíze kb. olyan hosszú,mint a második íze, amely alig szőrözött (5. ábra : A).
Tora széles. Elülső szárnya viszonylagosan széles, kihegyesedő, belső szegélye erős ívben meghajlott, felső szegélye kissé homorú. A sejt külső határa majdnem merőleges a külső szöglet ívére. A belső- és a végsőér találkozik és ismét szétválik. Hátulsó szárnya megnyúlt, lándzsa alakú, hegyes. (6. ábra : B).
Az almafák rügyeiben kárt okozhat. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fényt kedvelik.
--- Vállfedője, tora és elülső szárnyának alapszíne feketésszürke. Nagyon hasonlít az előző fajhoz, de fehér mintája kevésbé határozott és kiterjedt ; mintázatából mindig hiányoznak a rozsdasárga pikkelyek (6. ábra : A).
Tápnövényei Crataegus-félék, amelyeknek gyümölcsében ősszel él.
12— 14 mm.
Repülési ideje VI., VII.
Forrás: Dr. Gozmány László (1958): Molylepkék IV. Microlepidoptera IV. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)