Elülső szárnyán a külső keresztvonal nem szélesen hullámos, hanem meglehetősen élesen megtörve a sejt alá kanyarodik, és úgy fut a belső szegélyre. Alapszíne csillogó és halvány citromsárga, a mintázat szürke, A belső keresztvonal vékony, csak a sejtig ér, a vesefolt megnyúlt vonallá zsugorodott. A külső szegélytéren még egy további kereszt- vonal-szerű keskeny, sötét árnyék halad át. Rojtja fehéressárga.
Hátulsó szárnya fehéres citromsárga, a sötét keresztvonal vékony, a sejt előtt hirtelen kiugró ívet ír le. A külső szegélytéren keskeny árnyék halad át (111. ábra: F).
(A némileg hasonló Psammotis pulveralis alapszíne sötétebb, külső keresztvonala majdnem egyenes. Ugyanez a helyzet a Sitochroa verticalis esetében, ahol még a fonák is igen sötét, feketés. A Paracorsia repandalis külső keresztvonala széles öblös hullámot vet. A Mecyna-fajok alapszíne sokkal sötétebb sárga, és vesefoltjuk mindig kifejlett, ha csupán a fonákon is. Ugyanez áll az Udea-fajok többségére is.)
A hím elülső szárnya erősebben megnyúlt.Magyarországon mindenütt előfordul, főként hűvös és nedves területeken. Hernyója polifág.
Hím 26—28 mm, a nőstény zömökebb: 26—27 mm.
Repülési ideje IV-—VIII.
/236.oldal/
Forrás: Dr. Gozmány László (1963): Molylepkék VI. Microlepidoptera VI. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)