Arca kúposán előredülled, csápostora egyszerű, igen hosszú, ajaktapogatója széles, vaskos, szőrös, fölfelé hajló, csúcsíze rejtett. Állkapcsi tapogatója fonálszerű (119. ábra: B).
Elülső szárnya hirtelenül kiszélesedő, megnyúlt, háromszög alakú, csúcsa éles. Hátulsó szárnya széles, külső szegélye lapos, csúcsa hegyes. Erezete szintén egyezik a Pyrausta;-fajokéval.
A nagy fajszámú tropikus elterjedésű nemből hazánkban csak 1 faj fordul elő. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Gazdaságilag közömbösek.
— —-A szárnyak alapszíne csillogó és áttetsző hófehér. Felső szegélyén igen keskeny narancsvörös csík húzódik. Mintázata 5 fekete pontból áll, ezek közül 1 a körfoltot, 2 a vesefoltot képviseli, a másik 2 pont pedig a 2 folt vonalában a felső szegély alatt foglal helyet
. Hátulsó szárnyának mintázata csupán a sejt apró, fekete pontjából áll. Rojtja hófehér. Teste fehér (119. ábra: A).
A trópusokon mindenütt közönséges faj Dél-Európában is fellép, sőt olykor Közéj)-Európába is eljut. Magyarországon Kőszegen, Mosonmagyaróváron, Sopronban, Érmihályfalván, Kemenessömlyénben, Fácánkerten és Makón gyűjtötték. Tápnövénye az olajfa, valamint Ligustrum-félék.
30—34 mm
Repülési ideje VII-—IX
/258.oldal---unionalis néven/
Forrás: Dr. Gozmány László (1963): Molylepkék VI. Microlepidoptera VI. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)