Csápja egyszerű, gyengén pillás, ajaktapogatója előrenyújtott, alul szőrös, csúcsíze nem látható. Állkapcsi tapogatója fonálszerű (100. ábra: C).
Elülső szárnya igen széles, majdnem egyenlő oldalú háromszög alakú, csúcsa meghajlik, hegyes. Hátulsó szárnya kerek. Mindkét szárny erezete az általános Pyrausta-típusú erezethez hasonlít. A nem átmenetet alkot a Scopariinae és a Pyraustinae alcsalád között.
A palearktikus elterjedésű nemből hazánkban 1 fajt mutattak ki. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény erősen vonzza őket. Gazdaságilag közömbösek.
— — Elülső szárnyának tőtere, sejtje és alsó középtere élénk narancssárga, felső szegélye, középterének felső része és külső szegélye pedig ibolyás- szürke. A felső szegély középen elfehéredik, s ott 3 sötét foltocska jelenik meg: a középsőből indul ki a majdnem egyenes, csupán a sejt előtt kissé hullámos sötétszürke külső keresztsáv. A belső keresztsáv szintén szürke. Rojtja fehér, kettős tővonala fekete (100. ábra: D). Hátulsó szárnya világos ibolyásszürke, rojtja szürkés.
Délkelet-európai faj, Magyarország homokos vidékein gyakori, buckásaink egyik jellemző faja. Tápnövénye ismeretlen.
15— 17 mm.
Repülési ideje V—VIII.
/205.oldal/
Forrás: Dr. Gozmány László (1963): Molylepkék VI. Microlepidoptera VI. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)