Feje előreálló, fölfelé, majd előreborulóan, lazán pikkelyezett, szeme közepes nagyságú, pontszeme nincsen. Csápja majdnem olyan hosszú, mint az elülső szárnya, tőíze viszonylagosan rövid, erős sörtesorral. Ajaktapogatója nem hosszú, ívben meghajlott, inkább előremeredő, mint felgörbülő, csúcsíze kb. olyan hosszú,mint a második íze, amely alig szőrözött (5. ábra : A).
Tora széles. Elülső szárnya viszonylagosan széles, kihegyesedő, belső szegélye erős ívben meghajlott, felső szegélye kissé homorú. A sejt külső határa majdnem merőleges a külső szöglet ívére. A belső- és a végsőér találkozik és ismét szétválik. Hátulsó szárnya megnyúlt, lándzsa alakú, hegyes. (6. ábra : B).
Az almafák rügyeiben kárt okozhat. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fényt kedvelik.
---Feje sárgásfehér, belső szegélyén világos mintázat van, felső szárnyáról hiányzik a sárgás ék.
---Vállfedői és elülső szárnya sötét barnásszürke, a belső szegély a tőnél, majd a ránc végénél fekvő tér fehér. Ez utóbbi fehér folt felnyúlik a sejt végéhez, és ott a szárny belseje és a csúcstér felé hosszú, vékony vonalat bocsát ki magából (nagyon lapos Y-alakú mintázat). A ráncban rozsdasárga vonal húzódik végig, s ilyen pikkelyek elszórtan a világos részekben is fellépnek. A csúcstérben a felső és a belső szegélyen világossárga pikkelyek találhatók, amelyekből azonban nem jön létre határozott mintázat.
Tápnövénye az almafa, amelynek rügyeiben él, IV—VI.
12— 14 mm
Repülési ideje VI., VII.
/13.oldal/
Forrás: Dr. Gozmány László (1958): Molylepkék IV. Microlepidoptera IV. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)