Arca kúp alakúan előredülled, hímjének a csápostora kétsorosan és hosszan pillázott. Legjellemzőbb tulajdonsága az ajaktapogató szerkezete: középső íze ugyanis az arca előtt fölfelé görbül, a vége felé fokozatosan kiszélesedik és szőrös, csúcsíze pedig hegyével lefelé fordított háromszög alakú, lapos, szőrös, és magasabbra nyúlik a homlokánál. Állkapcsi tapogatója fonálszerű (120. ábra: C).
Elülső szárnya kiszélesedő háromszög alakú, csúcsa kissé hegyes, külső szegélye hullámos.
Hátulsó szárnya széles, kissé megnyúlt, szegélye hullámos.
A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. A csalétket is gyakran felkeresik. Gazdaságilag közömbösek.
— — Elülső szárnyának tőtere élesen levágott, kénsárga, a tőtér belseje ibolyásbarna, külső része téglavörössel behintett. A külső keresztvonal szélesen hullámos, a sejt alá kanyarodik vissza, majd onnan meredeken a belső szegélyre húzódik. A külső szegélytér ismét halvány ibolyásbarna, a vesefolt nagy, négyszögletes, elmosódott. Rojtjának tővonala különösen a hullámvölgyekben igen éles és fekete, a hullám hátakon sötét, ibolyásbarna csíkok szelik át a fehér rojtot. Hátulsó szárnya igen világos ibolyásszürke, a sötét keresztvonal szaggatott, több részre osztott, rojtja fehéresszürke (120. ábra: D).
Magyarországon mindenütt gyakori. Tápnövényei Carpinus- és Betula-félék.
23—28 mm.
Repülési ideje V—VIII.
/261.oldal/
Forrás: Dr. Gozmány László (1963): Molylepkék VI. Microlepidoptera VI. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)