Elülső szárnyának alapszíne fekete, sűrű szürke és fehér behintéssel. A rajzolat igen bonyolult: a belső és a külső keresztvonal fehér, kígyózó, belülről széles fekete árnyék kíséri őket, a tő fekete, akárcsak a kör- és a vesefolt; ez utóbbiból rendszerint fehér vonal nyúlik a szegély felé. A hullámvonal fehér, kígyózó, belülről szintén fekete szalag határolja, amelyet a fehér erek metszenek át, a szegély szürke, a tővonal homályos, hullámzó, a rojt tarka (fekete és fehér). Hátulsó szárnya halvány okkersárgás, rajzolata fekete, a holdfolt nagy, éles, a külső keresztsáv és a hullámvonal széles, igen zegzugos, 2 mély hullámot vetnek. Az erek feketével behintettek, ezért az alapszín kockás mezőkre bomlik, a tősáv fekete, széles, a rojt töve sötét, maga a rojt tarka. Fonákja sárga, a szakadozott rajzolat homályos, fekete, a rojt tarka, a jellegzetes foltok jól láthatók (). 26-28 mm.
A palearktikus faj hazánkban mindenütt gyakori, főként napsütötte réteken, nappal szálldos. Egyetlen nemzedéke IV-VI. repül. A hernyó 12 lábú, sárga, számos finom, kissé kígyózó hát- és oldalvonallal. A Iégzőnyílások fehérek, keretük fekete, széles, sötét vörösesbarna sávban foglalnak helyet, a bibircsek igen aprók, feje sötét, fehér vonalkákkal. Tápnövényei fű- és herefélék; bábja feketével pontozott vörösessárga. - Lóhere-nappalibagoly
mi Cl.
Megjegyzés: A füzetben a faj a Callistege nemhez tartozott. Jelenleg a Euclidia nembe van besorolva. - Kárpáti Marcell
Forrás: Dr. Gozmány László (1970): Fauna Hungariae 11. füzet Bagolylepkék I. - Noctuidae I.