Elülső szárnyán a külső keresztvonal széles, fekete, ép, kívülről fehéres csík kíséri. Alapszíne világosbarna, a szárny vállán fekete vonal látható, a belső keresztvonal zegzugos, szakadozott, fekete, a sejtvégi folt nagy, de homályos, feketés, a szárny külső harmada jóval világosabb árnyalatú, csak a szegély felé sötétedik el ismét. A hullámvonal fehéres, vékony, homályos, gyengén ívelő, a tővonal fekete pontokra bomlott, a rojt kissé tarka. Hátulsó szárnya világosszürke, a sejtvégi folt hiányzik (). Fonákja világosszürke, csak a homályos külső keresztvonal és a sötét rojt élénkíti. 17 -19 mm.
A faj a Kanári-szigetektől Koreáig terjedt el. Magyarországon főleg erdővidékeken él (hegy-és dombvidék, az Alföld déli része [Gerla, Tompa, Kunfehértó]). Két nemzedéke V-VII. és VII-IX. repül. A hernyó sötétszürke, feje barna, testtartása araszolóhernyóéra emlékeztető módon meggörbült. Tápnövényei a Calluna vulgaris és a Thymus serpyllum virágai.
taenialis Hbn. akt.: Schrankia taenialis
Ma a Schrankia nembe soroljuk őket. (De a Hypenodes nem még mindig létezik). - Kárpáti Marcell
Forrás: Dr. Gozmány László (1970): Fauna Hungariae 11. füzet Bagolylepkék I. - Noctuidae I.