Vöröses alapon sárga mintázata feltűnő (). A fejtető vörös, az összetett szemek és pontszernek között, illetve a csápdudor belső oldalán fekete. A csáp vastag, a 2. íz töve csaknem olyan vastag, mint a 4. íz. Az 1., 2. és 4. íz legalább részben fekete. Á csápdudor külső oldala, az összetett szemek és mögöttük a fej hátulsó szöglete sárga. Innen az előhát szegélyén, a szárnytőn, az utótor oldallemezén és a potroh szegélyén sárga sáv húzódik végig. Az előhát harántbarázdája általában vöröses, a gyűrű zárt, többnyire fekete. Az elhát vörös, hátul középen sárga folttal és a sárga sávok mentén fekete színezéssel; feketén pontozott. A pajzsocska nyújtott háromszög alakú, vörös, feketén pontozott, középvonalában sárga sáv húzódik. A felfedő a potrohon túlnyúlik, a fedő erei és bőrnemű részei vörösek, a csúcsi részen az erek közt átlátszó. A hártya töve barna, csúcsa színtelen. A tor hasoldala sárga, az oldallemeze ken 1-1 fekete pont van. Lábai sárgák, a hátulsó comb felső oldala, a lábszárak és az 1. és 3. lábfejíz vége fekete. A potroh hátlemezei feketék, a fekete szín néha a connexivumok belső szegélyére is átterjed. A potroh hasoldala sárga, fekete pontokkal. 8,6-10 mm.
Mediterrán faj, mely északra Csehszlovákiáig elterjedt. Magyarországon több helyről előkerült, a legtöbb példány Budapestről és környékéről származik. A napos, meleg helyeket kedveli. Kifejletten telel át. Tápnövényeinek termőrészét szívogatja. A nőstény 10-40 petét rak a tápnövény különféle részeire, a lárvák fejlődése 2-4 hónapig tart. Több tápnövénye ismert, mint a tarlóvirág (Stachys annua), magvasodró (Crupina vulgáris) és néhány nálunk nem élő növényfaj. A hazai imágókat április eleje és június vége, illetve augusztus-szeptember fordulóján fogták