Arca lekerekített, csápja erősen kiugró ízekkel, minden ízen 2—2 pár hosszú pillával. Ajaktapogatója előrenyújtott, alul szőrös, csúcsíze rejtett vagy alig látható. Állkapcsi tapogatója fonálszerű (105. ábra: A). Elülső szárnya nagy, kiszélesedő, háromszög alakú, a belső szegélyen széles lebeny nyúlik át a hátulsó szárnyra. Hátulsó szárnya lekerekített, külső szegélyének íve lapos.
A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fényt kedvelik. Gazdaságilag közömbösek.
Elülső szárnyán a zegzugos fekete keresztvonalnak a belső szegély fölött a tő felé mutató első 3 foga közül a középső fekszik legmesszebb a tőtől, a legalsó pedig messze kinyúlik a tő felé (105. ábra: H).
Egyébként igen hasonlít az előző fajra(C.dentalis). Az apróbb eltérések nehezen észlelhetők és csak statisztikai összességükben mérvadók. Rendszerint világosabb, mint az előző faj.
Magyarország déli homokos területeinek egyik jellemző állata. Eltérjedésének északi határát Szigetszentmiklós környékén éri el.
Tápnövényei valószínűleg szintén Echium-félék.
26—34 mm.
Repülési ideje VI—VIII.
/218.oldal/
Forrás: Dr. Gozmány László (1963): Molylepkék VI. Microlepidoptera VI. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)