Nagy fesztávolságú faj: 32-38 mm. Elülső szárnyának alapszíne helyenként sárgával borított sötét barnásszürke, főként a szárny felső fele; a 2 keresztvonal igen zegzugos, töredezett, a hullámvonal apró fekete ívekre szakadt, ezeket kívülről fehér rátét kíséri. A legjellemzőbb rész a csúcstér kettős ovális foltja; a tővonal szaggatott, a rojt tarka. Hátulsó szárnya világos barnásszürke, a tővonal szintén jól látható (4. ábra: B). Fonákja világos szürkésbarna, a külső keresztvonal és a hullámvonal széles, zegzugos, teljes, de igen homályos. A sejtvégi foltok mind a szárnyak felszínén, mind a fonákján jól láthatók.
A Közép-Európától az Urál hegységig elterjedt fajt Magyarországon Budapest környékén (Budai-hegyek, Szentendre) és az Északi-Középhegység néhány pontján (Mohora, Szécsény, Kompolt, Bükk-hegység; Bálvány, és Szentlélek) fogták. Egyetlen nemzedéke VII., VIII., majd áttelelés után V., VI. repül. Hernyója fűzöld, háta szürkés, oldalain sárga betétek láthatók, a sárga légzőnyílások fehér oldalsávban helyezkednek el. A bibircsek feketék, fejét fekete pontok díszítik, a torlábak barnásszürkék, a többiek zöldek, 1-1 hosszanti fekete vonallal. Társasan él csalánféléken és összeszőtt levelek között alakul át karcsú, feketésbarna bábbá.
obesalis Tr.Forrás: Dr. Gozmány László (1970): Fauna Hungariae 11. füzet Bagolylepkék I. - Noctuidae I.