Teste sárga-barna foltos, a félfedő szegélyén 6-8 barna folt van. A hátulsó csípők közti nyúlvány széles (). Viszonylag nagy termetű. A fejtető kidomborodik, a fej oldalt ellaposodik. A csápdudorok rövidek, a pofák már hosszabbak, belső oldaluk sötét, végük befelé hajolhat. Az előhát hátulsó sarkai sötétebbek, színük sötétbarna is lehet. Az előhát peremén a hálószemek nagyok, egy sorban állnak, elöl és a beöblösödésnél állhatnak 2 sorban. Az oldalsó tarajok elülső vége mellett sötétebb sima ovális folt van. A pajzsocska csúcsa kiemelkedik. A félfedő töve világos, a világos rész közepén a fedő szegélyén kisebb barna folt van. A pászta csúcsa barna. Rövid szárnyú formáját nem ismerjük, de a hártya enyhén megrövidülhet. A hártya ereinek töve barna. 2,8-3,3 mm.
Euroturáni faj, elsősorban Dél-Európában gyakori. Magyarországon az egyik leggyakoribb faj. Elsősorban szikes és sós területeken él, az Alföldön sok helyről előkerült, de a Dunántúlról is ismerjük néhány lelőhelyét. Tápnövénye a homoki ballagófű (Salsola kali). Évente két nemzedéke fejlődik, kifejletten telel át, nálunk márciustól október végéig gyűjtötték.
salsolae (BECKER, 1867) akt.: Parapiesma salsolae - szerk. Megjegyzés: A füzetben Piesma genus alatt szerepelt, jelenleg a Parapiesma genus alatt áll. - szerk.
Forrás: Dr. Vásárhelyi Tamás: Fauna Hungariae 157. füzet Poloskák III. - Heteroptera III.