A csáp 3. íze 1-1,3-szer olyan hosszú, mint a 4. íz. Az előhát hátulsó sarkai szürkék, vagy a kiszínesedett példányokon feketék. A hátulsó csípők közt levő nyúlvány keskeny (). A fej enyhén domború. A pofák töve vastag, végük felé keskenyednek, többé-kevésbé egyszínűek. Előháta domború, hátulsó sarkai csak az egészen világos példányokon nem sötétebbek, az oldalsó tarajok elülső vége mellett sima felszíni! sötét bemélyedés van. A perem elöl gyakran 1 csipkesorral. A pajzsocska szürkésbarna, vége világosabb. A félfedő töve világos, a fedő szegélyén, ha nem egyszínű, 6-8, a pászta csúcsán pedig 1 sötétebb barna folt van. A félfedők különböző mértékben megrövidülhetnek, a hártya azonban mindig megmarad. 2,1-2,6 mm.
A fajt magyarországi anyag alapján írták le, azóta Ausztriából, Csehszlovákiából, Németországból és Törökországból került elő. Nálunk elsősorban az Alföldről, homokos területekről került elő. Tápnövénye az apróvirágú habszekfű (Silene parviflord) és a kései szekfű (Dianthus serotinus). Kifejletten telel át, áprilistól szeptemberig fogták. Lárváját lásd: .