Az előhát oldalszéle enyhén domború, mert töve és vége kissé befelé bajlik. Közepes nagyságú faj. Teste túlnyomórészt fekete. A fej csúcsi része és az 1. csápíz vége rendszerint világos. Lábai túlnyomóan világos színűek. A félfedők rajzolata erősen variál. A világos példányokon az exocorium és a mesocorium is terjedelmes világos foltokat visel (), a mesocoriumon szemfolt díszük. A sötétedés eredményeként csökken a világos rajzolatok kiterjedése és a szemfolt is részlegessé válik (), a sötét példányoknak majdnem az egész szárnyuk fekete (). 3,3-4,5 mm.
Holarktikus faj. Faunaterületünk sok részén gyakori, de hazánkban a Dunántúl déli területein, a Duna-Tisza közén és az Alföldön nem találták, s a Balaton és a Velencei-tó környékén sem került elő. Széles ökológiai tűrőképességű faj, iszapos talajon él, még a kisebb folyók mentén is gyakori. Imágó alakban telel, március végétől szeptember végéig és november elején gyűjtötték, júniusban a leggyakoribb, az új nemzedék ekkor jelenik meg. Lehetséges, hogy két nemzedéke fejlődik (= alpinus SCOP., lapponica SAHLB., maculata LATR.)