A hím csápostorán végig egyre csökkenő nagyságú, széles és lapos, sűrűn álló lemezek vannak. A nőstény csápja hasonló, méretei azonban kisebbek.
Ajaktapogatója nagy, szőrös, vaskos, szorsan az arcához simul. Egyébként igen hasonló az előző nemhez(Paracossulus). A viszonylagosan kis fajszámú nem főként a palearktikus faunaterületen terjedt el. Hazánkból 1 képviselőjét ismerjük.
A lepke az esti órákban repül, a mesterséges fény vonzza. Hernyója Dél-Európában helyenként a termesztett spárgában kárt okoz.
-- Elülső szárnya fehér, mintázata 3, a csúcs mögött elhelyezkedő, határozatlan körvonalú fekete horogból és 1 nagy foltból áll, amely a sejt mögött a felső szegélyből kiindulva és egyre szélesedve a cu2, érig nyúlik. A folt kerete fekete, szaggatott, belseje barnás. Rojtja fehér, az erek végén barnás szőrszálak szeldelik át. Hátulsó szárnya barnásszürke. Feje és tora barnásfehér, potroha világos barnásszürke (19. ábra: B).
Közép- és dél-európai, valamint nyugat-ázsiai faj. Magyarországon mindenütt előfordul, de ritka, az Alföld homokbuckás részein azonban tömegesen található. Hernyója az Asparagus officinalis (közönséges spárga)gyökerében, illetve gyökerén él.
30-45 mm.
Repülési ideje V., VI.
/111.oldal/
Forrás: Dr. Gozmány László, Szőcs József (1965): Molylepkék I. Microlepidoptera I. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)