Az előhát harántbarázdája előtti harántdudor nem olyan erős, mint az előző fajon (abutilon - szerk.). A pajzsocska nyúlványa keskenyebb (). A hím ivarszerve mint , a nőstényé . Az előző fajnál kisebb termetű. A fejpajzs és a pofák erősebben előreállnak, a csápdudorok aprók. A fejtető közepén hosszanti fekete barázda, sötét példányokon hosszanti fekete sáv van. Pontszemei erősen kiemelkednek. Előháta mérsékelten domború, fekete foltokból álló mintázata gyakran fekete hosszanti sávokká olvad össze. A harántbarázda és a harántdudor alapján az előző fajjal összetéveszthető. A pajzsocska elülső sarkai sárgák, közepe feketén pontozott. Nyúlványa valamivel karcsúbb, mint a többi fajé, változékony. A fedőn a sugárér mentén 1 fekete pontsor van. Combjai feketén pontozottak, a hátulsó comb felső oldalán a fekete pontok közt kiterjedt fekete folt lehet. A connexivumok sárgák, a hátulsó sarkok feketék, világos példányokon csak a hátulsó sarkok előtt van egy barna kerek folt. Hasoldala sárga, vörös és fekete foltokkal tarkított. 6-7,8 mm.
Mediterrán faj, kelet felé Közép-Ázsiáig elterjedt. Magyarországról néhány éve mutatták csak ki, eddig Ágasegyházáról és Fülöpházáról, Debrecen mellől (Bocskaykert) és Pócsmegyerről ismert. A Kiskunságon homokbuckás, borókás területről került elő, külföldi adatok szerint gyepekben, erdős domboldalak szárazságkedvelő növényzetén él. A hazai imágókat május és október közt gyűjtötték.