Chimabachinae alcsalád jellemzői:
Fejüket durva szőrök fedik, amelyek előreborulnak. A hímek csápja pillás, a tőízen nincsen sertesor. Szemük viszonylagosan nagy, pontszemük van. Ajaktapogatójuk hosszabb-rövidebb, előremeredő, szőrös, néha bozontos. Elülső szárnyuk széles, csúcsa felé egyre szélesedő, a csúcs tompa. Hátulsó szárnyuk tojásdad, szélesebb, mint az elülső szárny, a legszélesebb a tőtérnél, csúcsa lekerekített. A nőstények szárnyai elkorcsosultak, repülni nem tudnak.
Ebbe az alcsaládba a palearktikumban csak 2 nem és 3 faj tartozik, amelyek hazánkban is előfordulnak.
A hernyók összeszőtt vagy összehúzott levelek között élnek. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény vonzza őket.
Diurnea nem jellemzői:
Feje előreállóan vagy előreborulóan szőrözött, csápja egyenletesen vagy csomókban állóan pillás (hím), tőízén nincsen sertesor, csupán szőrök, illetve pikkelyek. Ajaktapogatója hosszabb, mint a feje, előreálló, középső ízén laza szőrzet van, tövi része simább (15. ábra : A—D).
Elülső szárnya a csúcsa felé egyre szélesedő. Hátulsó szárnya széles, erezetében a sejt külső határa rövid, meredek (15. ábra : E).
A 2 faj a legkorábban, illetve a legkésőbben repülő molyok közé tartozik. A hernyók két összeszőtt levél között élnek lombfákon, polifágok.
Egyes években a levélzet összerágásával kárt okozhatnak.
Diurnea fagella:
Hímjének csápján minden ízen alul sorban álló pillák vannak. Elülső szárnyának alapszíne fehér, határozatlan körvonalú mintázattal és az egész szárnyfelületre kiterjedő sötétszürke pikkelybehintéssel. A mintázatból 1, a szárny egyharmadában a belső szegélyt el nem érő vékony, feketésszürke keresztvonal, a sejt közepén pedig 2 egymás felett álló fekete pont, majd tőlük kifelé 1 újabb fekete pont és a sejt végén egy vékony keresztvonal vehető ki. A csúcstéren szintén egy rövid fekete vonal fekszik, a rojt tövén sötét foltsor húzódik végig. Hátulsó szárnya világosszürke, tövén és közepén áttetsző. Ajaktapogatója jóval hosszabb, mint a fej, elálló szőrök vannak a hegyén, töve simább, a csúcsíz messze kilátszik (15. ábra : C). Nőstényének csápja egyszerű. Szárnyai kicsinyek, mintázata olyan, mint a hímé, de erőteljesebben színezett, a pikkelyek között a fekete és sárgás pikkelycsomók kissé felállnak. Ajaktapogatója olyan mint a hímé, de szőrzete erősebb (15. ábra : D, 16. ábra : B—C).
Elterjedési területe Európától Kelet-Szibériáig terjed. Hazánkban mindenütt előfordul. Hernyója két összehúzott levél között lombfákon él, polifág.
Melanisztikus színváltozatban is előfordul
Hímje : 28—32 mm, nősténye : 18—22 mm.
Repülési ideje III., IV., V.
/42.oldal/
Forrás: Dr. Gozmány László (1958): Molylepkék IV. Microlepidoptera IV. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)