A szilvafapohóknak (Odonestis pruni) és a tölgylevélpohóknak (Gastropacha quercifolia) hasonló a hernyója. A szilvafapohók (Odonestis pruni) hernyónak van a fején előrenyúló szőrcsomó, a tölgylevélpohók (Gastropacha quercifolia) hernyónak nincs. Továbbá a pöttyözött háti minta is a szilvafapohók (Odonestis pruni) hernyójára jellemző, valamint a foltban az, hogy középen piros (vagy egy színváltozatoknál fekete), a két szélén kék. A tölgylevélpohók (Gastropacha quercifolia) foltja fekete több kék szakasszal vagy teljesen kék és általában két fekete folt látszik a fején, az Odonestis pruni hernyónak meg egy. Az oldalmintázata is jellegzetes az Odonestis pruni hernyónak. Mindkét fajból három színvariáció van, vöröses, kékes és teljesen szürke, amely nagyon megnehezíti a határozást. Az említett három színváltozat az egész testükre jellemző. Azoknak a szilvafapohók (Odonestis pruni) hernyóknak, amelyeknek a háti szemölcsei és az egész alapszínük vöröses, azoknak a fekete folt közepe is vörös. A lilás és szürkés testű Odonestis pruni hernyóknak pedig néha ez a foltközép fekete.
Forrás: Dombi Orsi
Gastropacha quercifolia - tölgylevélpohók
A szárnyak alapszíne sötétebb, vörösesbarna, a keresztvonalak általában jól kivehetőek, a szegély mentén széles sávban szürkés behintés látható, amitől néha kékes színűnek tűnik. A szárny szélesebb, zömök, a szárnycsúcs lekerekített, nincs látványos kampó, a karéjok erősek, sűrűbbnek hatnak, jobban kiugranak.
Egyetlen nemzedéke június közepétől augusztus közepéig repül. A hímek látványosan kisebbek (40-60 mm), mint a nőstények (55-90mm).
A hernyó fő tápnövénye a fűz (Salix), de nyáron (Populus), Prunus-fajokon (pl. kökény - P. spinosa) és galagonyán (Crataegus) is megél. Hernyóként telel.