Feje igen kicsi, arca teljesen lesimított. Mindkét ivar csápja egyszerű, a hímé a szárny kétharmadáig ér, a nőstényé még rövidebb. Ajaktapogatója igen apró, lecsüngő, kicsi állkapcsi tapogatója tövisszerű, fölmeredő (87. ábra: B). Elülső szárnya kiszélesedő, csúcsa tompa. Erezetében minden ér megvan és szabad, a sejt zárt és kiszélesedő. Hátulsó szárnya féltojás alakú, csúcsa tompa. (87. ábra: A).
A nem Európára jellemző, egyetlen faját Magyarországon is gyűjtötték. A lepke este és éjszaka repül, rajzása idején felhőszerű rajokban száll a mesterséges fényre. A hernyók légzőnyílásai mindvégig zártak, bőrük sima, ezen keresztül bőrlégzéssel lélegeznek. A báb azonban a stigmákon keresztül veszi fel a levegőt.
— — Elülső szárnya hófehér, csak ritkán látható rajta szürkés vagy barnás árnyalat. A nősténynek két alakja van, a szárnyas röpképes, míg a csökevényes szárnyú a vízben tartózkodik, csupán a párzás alkalm ávaltartja a potrohvéget a levegőbe. A hím és a szárnyas nőstény pikkelyei szőrösek (ez egyedülálló jelenség a lepkék között!); a közéjük szorult levegő felhajtó ereje segítségével a víz fenekén fekvő bábból kikelő lepke így gyorsan a víz felszínére jut. Hátulsó szárnyai hófehérek (87. ábra: C).
Magyarország mocsaras, lápos vidékein és tavain gyakori.Hernyója a víz alatt Potamogeton-félék összehúzott levelei között él, olykor 2 m mélységben is.
Hímje 15 mm, szárnyas nősténye 18—21 mm.
2 nemzedéke V., VI., illetve VIII. repül
/171.oldal niveus néven/
Forrás: Dr. Gozmány László (1963): Molylepkék VI. Microlepidoptera VI. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)