Elülső szárnyán a bíborvörös középtér rendszerint keskeny keresztsáv; külső szegélye élesen megtörik, és mélyen a sejt alá húzódik vissza. Olykor külső szegélyén is sárga csík kíséri (108. ábra: B). A középtér rendszerint jóval keskenyebb, mint az előző fajé, a vesefolt 2 apró fekete pontra szakadt. A külső sárga keresztsáv széles, főként akkor, ha a külső szegély is sárga; ilyenkor a közéjük fogott bíborvörös szalag igen keskeny. Rojtja vöröses. Hátulsó szárnya világosszürkével kevert bíborvörös, a külső kereszt sávnak csak a nyomai láthatók. Rojtja fehéres
(107. ábra: F, 108. ábra: B).
Európai faj, amely Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában is előfordul. Magyarországon mindenütt gyakori. Tápnövényei Thymus- és Salvia-felék.
14—18 mm.
2 nemzedéke IV—VI. és VII— IX. repül.
/225.oldal/
Forrás: Dr. Gozmány László (1963): Molylepkék VI. Microlepidoptera VI. – Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)