Előtorának elülső oldalszögletei a szemek hátulsó-oldalsó szegélyét körülfogják (). Az élő állat előtora és félfedője zöldessárga, de a megölt állaté barnássárga, fekete foltokkal tarkázott (); színben és rajzolatban igen változékony állat: a foltok száma, alakja és kiterjedése nagyon változó (). Coriumának hátulsó vége és membránjának töve a foltok között néha narancssárga vagy vöröses. Homloka kisebb-nagyobb kiterjedésben és connexivumának hasi oldala a legtöbbször élénk fűzöld. Fekete pajzsocskája jóval hosszabb, mint az előtora. Lábai barnássárgák, részben zöldesek. Potrohának hátoldala kiterjedten barna, az utolsó 2 hátlemez sárga, szélei zöldesek, hasoldala feketésbarna, illetve fekete. 13—14,5 mm.
Észak- és Északkelet-Európát nem számítva egész Európában és a mediterráneumban honos. Magyarországon is általánosan elterjedt, bár a Dunántúlon és a hegyvidékeken jóval gyakoribb, mint a Nagy- és Kisalföldön. Elsősorban a domb- és hegyvidékek állóvizeiben fordul elő, az Alföldről csaknem kizárólag szikes vizeinkből ismerjük. Petéit nem a vízi növények szöveteibe rakja, hanem azokra, ritkán kövekre vagy más vízben levő tárgyakra ragasztja. Ősszel párosodik, s petéinek egy részét még az ősz folyamán le is rakja, de a zömét csak kora tavasszal. Lárvái () kora tavasszal jelennek meg, és egész őszig gyűjthetők. Első imágói már április végére kifejlődnek. Legnagyobb részük imágó alakban telel át (= marmorea FABR.)