Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
Az előháton csak 1 taraj van.
A középmező 5-6-soros, szemei kisebbek, mint a szegélymezőn levők. Széles tojásdad, a nyakhólyag a szemek elülső széléig nyúlik. Az előhát peremének elülső külső csücske majdnem derékszögű. A szegélymező elöl 3-, emögött 1-2-soros. A középmező a hímeken általában 5-, a nőstényeken 6-soros (). 2-2,6 mm.
Dél- és Közép-Európában élő faj, hazánkhan mindenfelé előkerült, de elsősorban hegy- és dombvidékeinkről. Tápnövényeként ismertek mohák, a szürke egyrétűtapló (Trametes unicolor), a lepketapló (T. versicolor) és a púpos egyrétűtapló (T. gibbosa). Imágóit kora tavasztól októberig gyűjtötték, futtatták.
A középmező 4-soros, a szemek akkorák, mint a szegélymezőn. Sárgásszürke, széles tojásdad, feje fekete, csápja sárgásbarna. A perem 2-3-soros, elülső csücske nem nyúlik a nyakhólyag elé, amely a homloktöviseket eléri. A szegélymező középen 2-, másutt 3-soros, az oldal- és középmező 4-soros. Hasoldala és lábai barnássárgák. 2,3-2,8 mm.
Közép-Európa több helyén megtalálták, valószínűleg nálunk is él. Életmódja ismeretlen.
A perem 3-4-, a szegélymező 2-3-, esetleg középen 1-soros lehet. Széles tojásdad, barna. Az oldalsó tarajok előrefelé feltűnően összetartanak. A közép- és oldalmező 4-soros. 1,9-2,6 mm.
Egész Európában elterjedt faj, de nálunk még nem találták. Korhadt fatörzseken és másutt is, mohában gyűjtötték. Rajzási ideje ismeretlen.
A perem 2-, esetleg elöl 3-4-soros, a szegélymező hátul 1-soros.
A perem elülső külső csücske csaknem derékszögű csúcsba fut, itt 3-4-soros (). Tojásdad (rövid szárnyú) vagy nyújtott tojásdad (teljes szárnyú), barna, feje és a 4. csápíz fekete. Az oldalsó tarajok párhuzamosak. A szegélymező elöl 2-, hátul 1-soros, vagy elöl és 3. negyedében 2-soros, különben 1-soros. A közép- és oldalmező 3-4-, a zárómező 2-soros. A középmező homorú. 1,9-2,7 mm.
Euroszibériai faj, hazánkban csak néhány példánya került elő Budapest környékén, illetve a Mecsekben. Nedves talajokon mohában, egyes források szerint sáson is él. Imágóit hazánkban május-júniusban fogták.
A nyakhólyag középen enyhén előrenyúlik. A csáp 3. ízének töve alig vastagabb a többi részénél, s egyenletesen vékonyodik.
A középmező 3-4-soros, a rövid szárnyú példányok zárómezője 2-, elöl 3-soros. Kicsi, nyújtott tojásdad, sötétbarna (). Feje és a csáp 4. íze fekete vagy sötétbarna, a csáptőtövisek vége világosbarna vagy fehér. A szegélymező 1-, a közép- és oldalmező 3-5- soros. A csipkézet erei sötétbarnák. A hím feltűnően karcsúbb, mint a nőstény. 2-2,6 mm.
Észak- és Közép-Európában elterjedt faj, hazánkban nem gyakori, de szórványosan mindenfelé megtalálható. Réteken, legelőkön, száraz lejtőkön, homokpusztákon a mezei üröm (Artemisia campestris), a csarab (Calluna vulgaris), az ezüstös hölgymál (Hieracium pilosella) és a kakukkfű (Thymus sp.) nedveiből táplálkozik. Imágóit áprilistól augusztusig, leggyakrabban májusban fogták - kucsmás csipkéspoloska.
A középmező 5-, a zárómező a rövid szárnyú példányokon 3-soros. Széles tojásdad, barna, feje és a csáp 4. íze fekete. A szegélymező 1-soros, hátul nagyritkán 1-1 második sorbeli szem lehetséges. A csipkézet erei barnák. 1,9-2,5 mm.
Észak- és közép-európai faj, hazánkban eddig egyetlen példánya került elő (Hegyalja). Erdeifenyvesek, mészkerülő erdők aljnövényzetében él. Tápnövényei a csarab (Calluna vulgaris), az erdei hölgymál (Hieracium silvaticum) és a kakukkfű (Thymus sp.). Kifejletten telel át.
A nyakhólyag középen erősen előrenyúlik, kb. még egyszer olyan hosszú, mint a szélén (). A csáp 3. ízének töve vastag, majd hirtelen elvékonyodik ().
A közép- és oldalmező 3-4-soros, a hátoldal hálószemei kb. egyforma nagyok. Nyújtott tojásdad, szürkésbarna színű. Feje és a csápok feketék, a csáptő tövisei sötétbarnák. A nyakhólyag oldalt 1-soros. A szegélymező 1-, a közép- és oldalmező 3-4-, a zárómező a rövid szárnyú példányokon 2-soros. Ez utóbbi a teljes szárnyúakon kiszélesedik. 1,7-2,5 mm.
Észak- és Közép-Európában elterjedt faj, hazánkban több helyen megtalálták, főként az Alföldön. Parlagokon, legelőkön, sziklás és száraz lejtőkön él. tápnövényei amezei üröm (Artemisia campestris), a bürökgémorr (Erodium cicutarium), a terjőke-kígyószisz (Echium vulgare) és a kakukkfű (Thymus serpyllum). Márciustól szeptemberig fogták imágóit - réti csipkéspoloska.
A közép- és oldalmező 5-6-soros, a szegélymező hálószemei a többinél nagyobbak. Az előző fajhoz (gracilis - szerk.) nagyon hasonló, annál valamivel kisebb. A szegélymező 1-soros. A rövid szárnyú példányok zárómezője középen 1-soros. 1,6-2,1 mm.
Egész Európában elterjedt faj, hazánkban csak 4 helyen (Badacsonytomaj, Budapest, Kőszeg, Sátoraljaújhely) fogták. Tápnövényei a csarab (Calluna vulgaris), az északi kakukkfű (Thymus serpyllum), mohák és likacsos gombák. Kifejletten telel át.