Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A csáp 3. ízén, egészen apró fogacskákon rövid sörték erednek, a fog és a sörte együtt rövidebb, mint az íz átmérője (). A félfedő szegélye sima, a sugáréren csak elvétve találhatók fogacskák. Egész testén kevesebb és rövidebb fogacska van, mint a következő fajon ([waltli] - szerk.). A fogacskák a fejpajzson 2 közeli sorban állnak, s az előháton is 2, hátrafelé távolodó, széles lapos tarajt alkotnak (). Az előhát oldalsó szegélyei a hátulsó sarkaknál többé-kevésbé párhuzamosak, felülete a hátulsó szegély előtt tompán megtörik. A pajzsocska vörösesbarna, a középső gerinc majdnem egész hosszában végighúzódik rajta, a csúcsi fogak feketék. A fedő sárga-barna foltos, a sugárér csúcsán belül fehér folt van. A hártya átlátszó, az erek szakaszosan feketék vagy barnák. A connexivumokon fogacskák vannak, felületük sárga, szegélyük mentén 3 fekete folt van. A lábak sárgásbarnák. Hasoldala sárgásbarna, foltos, a potroh szegélye váltakozva sárga-barna mintás. 6-7 mm.
Európában és a Mediterráneumban elterjedt, északon hiányzik. A Kárpát-medencében és Magyarországon is szórványosan került elő. Tápnövényei a csarab (Calluna), üröm (Artemisia) és gémorr (Erodium) fajok, tápnövényei tőlevélrózsájában vagy a talajon található. Kifejletten telel át, lárvái nyár közepén jelennek meg. Imágóit március végétől október közepétől, zömmel április-májusban gyűjtötték - alföldi karimáspoloska
A csáp 3. ízén hosszabb fogakon hosszabb sörték erednek, a fog és a sörte együtt körülbelül olyan hosszú, mint az íz átmérője a közepén. Az íz vége erősebben megvastagodott. A félfedő szegélye a tövén fogazott, a sugáréren és gyakran a hónaljtőéren és a pászta erén is ülnek apró fogacskák. A testen és a fejen is általában hosszabbak a fogacskák, mint az előző faj esetében (akt.: fallenii - szerk.), a fejpajzson a fogacskák távolabbi sorban állnak. Az előháton felismerhető 2 lapos hosszanti kiemelkedés, a fogacskák itt azonban ritkán, szórtan állnak. A pajzsocskán általában csak a közepétől hátrafelé van meg a gerinc. A hártya áttetsző. A connexivumok sötétbarnák, a közepük előtt sárga harántsáv, s szegélyükön valamivel hátrább kis sárga folt van. A potroh hasoldala sárga, hosszanti barna sávokkal, a szegélye feketésbarna, s ezt a légzőnyílások környékéről induló sárga sávok tarkítják. 6,5-7,5 mm.
Dél-európai, elő-ázsiai faj, de szórványosan északon is előfordul. Magyarországról még nem került elő, de várható. Életmódja az előző fajéhoz (fallenii - szerk.) hasonló.