Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A csápokon a csáp átmérőjénél jóval hosszabb, elálló szőrök vannak. Világos, sárgás színű állat. Feje hosszú, a homlok nyúlványa előremered (). A csáp 1. ízének vége rövid szakaszon megvastagodott, itt barna, a 4. íz sötétbarna. Előháta nem túl domború, oldala egyenes. A pászta hegye és a fedőt belülről határoló szegély barna. A hártyán hosszanti, hátrafelé szélesedő barna sávok vannak. A combok vége enyhén, egyenletesen vastagszik, oldalról kissé lapított. 7—9 mm.
Közép- és Dél-Európában, valamint Kisázsiában elterjedt faj. Magyarországról csak néhány példánya ismeretes (Budapest, Gödöllő). Száraz, homokos területeken mezei üröm (Artemisia campestris) alatt található. Kifejletten telel át. A nőstény petéit májusban rakja le, egyesével vagy párosával, a tápnövény szárára, levelére. Lárvái zöldek.
A csápok kopaszok, vagy rövid elfekvő szörözet van rajtuk.
A homlok nyúlványa rövid, lekerekített (). A csáp 1. ízének vége hirtelen megvastagszik, sötétbarna (). A szipóka 3. íze túlnyúlik az előmell elülső szegélyén. Kis termetű, lapos, felülről nézve árpaszem alakú poloska. Színe okkersárga, a csáp 1. es 4. íze, valamint a combok vége feketésbarna. Fején a pontszemektől a csápdudorig hosszanti, lapos, világosabb dudor húzódik. Félfedője hátul kiszélesedik, a fedő és gyakran a pászta csúcsa is barna. A hártyán a 2. és 3. ér között és a végén elmosódó barna folt van. 4,5—5,8 mm.
Euroszibériai faj, Magyarországon csak néhány példányát találták (Rákospalota, Balf, Holics, Bükk). Száraz helyeken madárhúr (Cerastium) fajokon él, kifejletten telel át. Az új nemzedék nyár végére fejlődik ki.
A homlok nyúlványa, ha rövid is, csúcsosabb. A csáp 1. ízének vége enyhébben vastagodott. A szipóka 3. íze nem éri el az előmell elülső szegélyét.
A hátulsó comb legalább 1,1-szer olyan hosszú, mint a fej és az előhát együttvéve. A combok enyhén, egyenletesen vastagszanak (). A nem legnagyobb hazai faja. Feje hosszú, a homlok nyúlványa fejlett, oldalnézetben püspöksüveghez hasonló (). Csápja hosszú, az 1. íz a vége felé fokozatosan vastagszik, majd hengeres, a vége nem sötét, a 3. íz vége sötét. A rövid (keskeny) szárnyú példányok előhátának oldala egyenes (), a teljes szárnyúaké kifelé ívelt, hátul feldomborodik (). Lábai viszonylag hosszúak, combjai egyenletesen vastagszanak, végük világos. Félfedői a potrohon túl érnek, keskenyek, a rövid szárnyú példányoké hegyes csúcsban végződik. A hártya 2 belső ere rendszerint nem képez sejtet (mint a ), a rövid szárnyú példányok keskeny hártyáján az erek gyakran szorosan egymás mellett futnak, néha hosszú darabon egyesülnek. A pászta és a fedő csúcsa feketésbarna, a hártyán barna folt van. 7—9 mm.
Euroszibériai faj, de Észak-Afrikában is előfordul. Hazánkban közönséges, homokos területeken, réteken, legelőkön sok helyen előfordul. Tápnövényei iglice (Ononis) fajok. Többnyire a növények tövében, illetve alattuk a talajon és az elszáradt növényi törmeléken mászkálva található. Petéit () a tápnövény szárára, levelére rakja. Lárvái a kifejlettekhez hasonlóan élnek, zöldek, az 5. stádiumú lárva homloknyúlványa az imágóéhoz hasonlít (). Kifejletten telel át, évente 1 nemzedéke fejlődik, lárvái a nyár derekán találhatók.
A hátulsó comb legfeljebb körülbelül olyan hosszú, mint a fej és az előhát együttvéve. A combok gyakran hirtelen vastagszanak, s végük sötét. A homlok nyúlványa kisebb, mint az előző fajé (clavipes - szerk.).
A hártya 2 belső ere közt nincs harántér, így ezek nem képeznek kicsiny sejtet () (a példányok egy kicsiny hányadánál ez a bélyeg nem áll). A homlok nyúlványa rövid, enyhén kúpos (). Feje viszonylag rövid, a csápdudor csúcsa és az összetett szemek hátulsó szegélye közti távolság nagyobb, mint a csápdudor csúcsa és a homloknytílvány csúcsa közti távolság. A csáp 1. ízének vége erősen megvastagodott, sötét, a 3. íz vége fekete. Előháta lapos, trapéz alakú, a teljes szárnyú példányoké hátul feldomborodik. Lábai vékonyak, a combok vége erőteljesen megvastagszik, feketésbarna. A fedő csúcsa sötétbarna, a hártyán az erek közt elnyújtott barnás foltok vannak. A rövid (keskeny) szárnyú példányok hártyáján az egymáshoz közel futó erek összeolvadhatnak. 4—7 mm.
Az egész Palearktikumban elterjedt faj, hazánkban elszórtan csak néhány helyen fogták (Budapest, Kemence, Sátoraljaújhely). Száraz területeken pillangósvirágúak, pl. lóhere (Trifolium) alatt él. Kifejletten telel át, új nemzedéke nyár elején jelenik meg. Lárvái zöldek - kis szúnyogpoloska
A hártya 2 belső ere közt, a tövükhöz közel, harántér található (). A homlok nyúlványa hosszabb, rendszerint kúpos ().
A csáp 3. ízének vége sötét, gyakran fekete. Ha világos, ez esetben a fejen oldalt nincsenek sötét csíkok.
A combok, de legalább a hátulsó comb egyenletesen vastagszik meg, a megvastagodott rész általában nem sötétebb, mint a tövi rész ().
A fejen oldalt sötét csíkok vannak, legalább az, amely az összetett szemeken halad át, feltűnő. A homlok nyúlványa elöl feltűnően lejt (). A homlok nyúlványa viszonylag fejlett. A csáp 1. ízének csúcsi harmada vastagodott meg. A csáp egyszínű okkersárga, csak a 3. íz vége és a 4. íz feketésbarna. Az összetett szemek laposak. A trapéz alakú előhát a hátulsó sarkain feldomborodik. Lábai hosszúak, combjai erősek. A középső comb rövidebb, mint az előhát középvonalban mért hosszúsága. A lábak egyszínűek, csak a lábszár vége és a Iábfejízek sötétebbek. Félfedője széles, a paszta vége barna, a fedő vége feketésbarna. A hártya ereinek tövén kicsiny, az erek közt nagy, elnyújtott, gyakran egyenetlen körvonalú és sötétségű barna foltok vannak. 6-6,5 mm.
Mediterrán faj, melynek elterjedési területe északon felhatol a Kárpát-medencéig. Magyarországon mindössze Budapesten és Simontornyán gyűjtötték. Életmódja ismeretlen, a hazai kifejlett példányokat június közepén, illetve szeptember-októberben fogták.
A fejen oldalt nincsenek sötét csíkok. Ha a szemeken halvány csík haladna keresztül, ez esetben a hátulsó comb erőteljesebben megvastagszik. A homlok nyúlványa más.
Az elülső comb ugyanolyan hosszú, mint az előhát a középvonalban. A csáp 1. íze hosszának körülbelül egyharmadában megvastagodott (), általában ezen a részen sem sötét; az íz nincs 3-szor olyan hosszú, mint amilyen széles a fej az összetett szemek magasságában. Okkersárga, kis termetű. A homlok nyúlványa közepesen fejlett (), gyakran csúcsos. A csáp egyszínű, csak a 3. íz vége és a 4. íz feketésbarna. Előháta sík, a hátulsó sarkak enyhén domborodnak. Rövid és teljes szárnyú alakja ismert, hazánkból eddig csak az utóbbi került elő. A félfedő egyszínű, a pászta és a fedő csúcsa sötét, a hártya erei mentén sötétbarna foltok lehetnek. Lábai egyszínűek, a 3. lábfejízek feketésbarnák. 5,2- 6,5 mm.
Európában, Kisázsiában és Észak-Afrikában elterjedt faj. Hazánkban néhány példányát találták, hegy- és dombvidékeinken (Budapest, Törökbálint, Bakony hegység. Velem). Életmódja ismeretlen.
Az elülső comb jóval hosszabb, mint az előhát a középvonalban. A csáp 1. íze hosszának körülbelül egynegyedében megvastagodott, itt általában sötétebb színű (); ez az íz több mint 3-szor olyan hosszú, mint amilyen széles a fej az összetett szemek magasságában. Sárgásbarna, kis termetű szúnyogpoloska. A homlok nyúlványa többnyire magas (). A pászta és a fedő csúcsa sötétbarna, a hártya erei közt nyújtott barna sávok vannak. A hártya szegélye a 4. ér csúcsánál tompaszögben megtörik. Általában mindhárom lábfejíz barna. 6-7 mm.
Kevéssé ismert faj, eddig a Földközi-tenger északi partján fekvő országokból, Romániából és Magyarországról került csak elő. Egyetlen hazai lelőhelye (Sárszentmihály) az Alföldön van.
Az elülső és középső comb a felénél, a hátulsó comb hosszának kétharmadánál erőteljesen vastagodni kezd (mint ), a megvastagodott szakasz általában sötétebb színű.
A homlok nyúlványa elöl lekerekített, nem hosszabb, mint amilyen magas (). A combok megvastagodott része általában sötét színű, 1,5-szer olyan vastag, mint a vékony tövi szakasza. Kis termetű barnássárga faj (). Feje nyújtott, összetett szemei gömbszerűen kiállnak. Az első 3 csápíz csúcsa és a 4. íz feketésbarna, vagy legalábbis sötétebb színezetű. Előháta enyhén domború. Combjai erősek, a 2. és 3. lábfejíz sötétbarna. A félfedők hosszúak, végük lekerekített. A pászta csúcsa halvány, a fedő csúcsa sötétbarna. A hártya erei közt hosszú, határozott körvonalú barna foltok vannak. 5,8-6,8 mm.
A Földközi-tenger vidékén gyakoribb, de Skandináviáig felhatol. Magyarországon gyakori, főként hegy- és dombvidékeinken fordul elő. Száraz, gyakran homokos területek lakója, tápnövénye a komlós lucerna (Medicago lupulina). Kifejletten telel át, nyár elején petézik. Az új nemzedék nyár végén jelenik meg - hegymászó szúnyogpoloska
A homlok nyúlványa csúcsos, hosszabb, mint amilyen magas (). A combok megvastagodott része általában nem sötétebb, 2-szer olyan vastag, mint a tövi szakasza. Kis termetű, okkersárga faj. Feje nyújtott, szemei gömbszerűen kiállnak. Az első 3 csápíz gyakran egyszínű világos, máskor az 1. és 3. íz csúcsa sötétebb, a 4. íz sötétbarna. Előháta keskeny, hátulső sarkai feldomborodnak. Lábai vékonyak, a 2. és 3. lábfejíz sötét. A félfedők vége tompa aszimmetrikus csúcsba fut ki. A pászta és a fedő csúcsa sötét. A hártya erei közt a barna sávok néha hiányoznak, máskor a sávokat kerek, világos foltok szakítják meg. 4,5-5,5 mm.
Mediterrán faj, de elterjedési területe Szlovákiáig felhúzódik. Hazánkban nem túl gyakori, az Alföldön azonban számos helyen előkerült. Homokos, száraz területeken él, tápnövénye az apró lucerna (Medicago minima). Kifejletten telel át, az új nemzedék nyár közepén jelenik meg - réti szúnyogpoloska
A csáp 3. ízének vége világos. A fejen oldalt sötét csík húzódik az összetett szemek magasságában. Combjai egyenletesen vastagsza- nak meg. Közepes termetű sárgásbarna faj. Feje megnyúlt, a homlok nyúlványa magas, vége lekerekített, de lehet tompán csúcsos is. A csáp 1. ízének csúcsi negyede vastagodott meg, itt sötétebb. Az előhát hátrafelé szélesedik, hátulsó sarkai csak enyhén domborodnak ki. Lábai erősek, a combok töve vastag. A középső comb olyan hosszú, mint az előhát a középvonalban. A félfedő kiszélesedik, hátul ívelten csúcsos. A pászta csúcsa világos, a fedő csúcsa sötétbarna. A hártyán lehet elmosódó, világosbarna sáv. 6,2- 7,4 mm.
Az alig néhány példány alapján ismert faj a Kárpát-medencében (Deliblat, Duplaj, Lipik) és a Balkán-félszigeten fordul elő. Nálunk is előkerülhet.