• Kisebb állat, 8-9 mm hosszú. 1-3. csápíze és a 4.-nek az alapja sárga, zöldes vagy barnás, a csáp többi része fekete. Fején és előhátán elszórva hosszú, finom, szürkés szőrök láthatók. A combok, főként a hátulsók, végük felé finoman, feketén pontozottak, közepén nagy fekete ponttal. A bűzmirigy kivezetőnyílása rövid kanál alakú csator­ nában fekszik. Az előhát hátulsó szöglete nem haladja túl az exocorium kiszélesedett részét. A corium rózsás árnyalatú, a fej és az előhát feketén pontozott.

    • Hazája Közép- és Dél-Európa, a Kaukázus, Turkesztán és Szibéria. Magyarországon nem túl gyakori, csak elszórtan száraz talajon, meleg lejtőkön található. Leginkább homokos, homokbuckás sztyeppvidékeken fordul elő, az Artemisia campestris-en. (IV., VI-X.)

      lunulatus GZ.
      Megjegyzés: Jelenlegi neve       Antheminia lunulata - szerk.

      Változatai:
      1 (2) Rózsaszínes árnyalatú. A fejen és az előhát elülső részén fekete pontok van­nak. Teste halványzöld. - A Kárpát-medencében igen ritka. Az Alföldről és Simontornyáról ismert. (VI-VII.) ab. pallidior KIRK.
      2 (1) Nem rózsaszínes árnyalatú. Fején és az előhát elülső részén nincsenek fekete pontok. - Ritka. Az Alföldről, a Barcaságból és a Duna dél-kárpáti szakaszá­nak környékéről került elő. (VII-IX.) ab. decolor FERR.
    • Nagyobb állatok, 11-14 mm hosszúak. 2-5. csápízük fekete.
    • A pajzs domború, alapján háromszög alakú duzzanat van. A potroh keskenyebb, mint az előhát hátulsó szögletei között mért rész.
    • Az előhát hátulsó szögletei lekerekítettek (), nem hajlanak felfelé, és az exocorium kiszélesedett részét majdnem annyival halad­ják túl, mint amilyen széles az exocorium az alapján. Az előhát oldal­ szélei majdnem egyenesek, a bűzmirigy kivezetőnyílása hosszú, egyenes levezetőcsatornában fekszik. Az állat zöldesszürke, a lábszárak és néha a lábfejek színe kissé barnás.

    • Az egész palearktikumban elterjedt, Afrikát kivéve. A Kárpát-medencében gyakori. Általában az Umbelliferák, Compositák és a Verbascum virágait keresi fel.
      Gyümölcsfákon is található, de számottevő kártételéről még eddig nem tudunk, (V-IX., XII.) (= purpureipennis De Geer, nigricornis Fabr.) - Gyümölcspoloska


      pudicus PD.
      Megjegyzés: Az említett       purpureipennis-t jelenleg külön fajnak tekintjük. - szerk.

      Változatai:
      1 (6) Pajzsa nem fekete.
      2 (5) Az előhát hátulsó szöglete szélesen lekerekített.
      3 (4) Vérpiros, néha bőrbarna. Lábszára és lábfeje piros, karmai feketék. - Faunaterületünkön nem túl gyakori, elszórtan található. (VI-IX .) ab. pyrrhosoma WESTW,
      4 (3) Barnásfekete. Feje majdnem egészen fekete. Az előhát oldalszélei és a connexivum szintén fekete. - Igen ritka. Faunaterületünkön eddig az Alföről (Apatin, Farkasd, Pancsova) és az Adriai-tenger partvidékéről (Fiume) került elő. (V.) [ab. tarsatua M. R.]
      5 (2) Az előhát hátulsó szöglete keskenyen lekerekített. Vérpiros. - Nem gyakori . Az Adriai-tenger partvidékéről, a Kárpátokból és a Mezőségbői, hazánkban
      az Alföldről, a Dunántúli dombvidékről és a Börzsöny, valamint a Bükk hegységből került elő. (VI-VII.) ab. humeralia HONV.
      6 (1) Pajzsa fekete. - Eddig csak Magyarországról került elő 1 példányban (Nova, Zala m., VII.) ab. atroscutellatus HFY.
    • Az előhát hátulsó szöglete hegyes (), felfelé hajlik, az exocorium kiszélesedett részét annyival haladja túl, mint amilyen széles a corium az alapján. Az előhát oldalszéle ívelt.

    • Az egész palearktikumhan közönséges. Faunaterületünkön az Alföldön, a Magyar Középhegység dunántúli részén és a Börzsöny, valamint a Bükk hegységben gyakori. Leginkább az Umbelliferák, Compositák, Scrophulariaceák és a Verbascum virágain tartózkodik, de előfordul Daucus-on is, (IV., VI-IX.)

      fuscispinus BOH.
    • A pajzs alapján többé-kevésbé háromszögű, duzzadt szélű bemélyedés van (). Potroha szélesebb, mint az előháta. Lábszára és lábfeje piros. 12-13 mm.

    • Szubalpin faj. Az Alpokban elszórtan előfordul, nem ritka. A Kaukázusból is kimutatták. Faunaterületünkön igen ritka, eddig csak Fuzine és Klek körül gyűjtötték. (VI.)

      [melanocerus] M. R.