Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A félfedők szőrözete finom, fekvő, ezüstös színű. Csápja majdnem teljesen fekete, csak az 1. íz vége világos. Sötét színű állat, feje, előháta, pajzsa teljesen fekete. Szipókája szalmasárga, hátoldala teljesen vagy részben fekete. Potroha fekete, lábai szalmasárgák, néhány apró, sötét folttal. Félfedői sötétek, az exocorium rendszerint végig világos (), máskor részben fekete (). A mesocoriumot és a clavust több-kevesebb világos folt díszíti. A membrán fehéressárga, erei halványbarnák. 3,1 - 4,2 mm.
Európa egész területén. Marokkóban és Szibériában él. Hazánkban nem gyakori, elszórtan az egész országból előkerült, de magasabb hegyvidékeinkről még nem mutatták ki. Imágó alakban telel, márciustól novemberig elszórtan minden időszakban gyűjtötték.
A félfedők hosszú, felálló, fekete szőrözettel. A szőrözet oldalról látszik jól. Az 1. csápíz vége, ezenkívül vagy a 2., vagy a 1. íz legnagyobbrészt sárga, az 1. íz olykor egészen világos.
A 4. csápíz a csúcsa kivételével sárga, csak igen ritkán teljesen fekete. A 3. és a 4. csápíz nem vastagabb, mint az előzők, az 1. és a 2. csápíz túlnyomórészt fekete. Sötét színezetű, mintázata az előző fajéhoz hasonló, a félfedők rajzolata azonban eltérő. Az exocorium sárga, a mesocorium közepén az exocorium felé nyitott, terjedelmes, sárgásfehér folt van (), a mesocorium csúcsa fehér, a clavuson és a mesocorium disztális végénél néhány apró, fehér folt van. A membrán sárga, erei sötétbarnák. 3-4,2 mm.
Euroszibériai faj, Európában mindenütt megtalálható. A Transzkaukázusban alfaja helyettesíti; egyetlen Kárpát-medencei lelőhelyről, a bátorligeti lápterületről ismeretes.
Változata:
A 4. csápíz teljesen fekete. - A törzsalak közt fordul elő, hazánkból még nem ismert [f. atricornis COBB.]
A 4. csápíz fekete, a 3. és a 4. íz feltűnően vastagabb, mint az előző 2, vagy az 1. vagy a 2. íz túlnyomórészt világos.
Az 1. csápíz disztális vége kivételével fekete, a 2. csápíz sárga. Testének színezete az előző fajokéhoz hasonló. Szárnyainak mintázata a világos példányokon az elegantula FALL.-hoz hasonló (), a mesocoriumon azonban több a világos szín. A sötétebb állatokon a mesocoriumnak csak az exocoriummal határos része világos (), a sötét állatokon az exocorium disztális része is zömmel fekete (). A mesocorium exocoriummal határos részének proximális darabja még a legsötétebb példányokon is világos, az előző fajon ez a mező mindig sötét (). 3-4,2 mm.
Euroszibériai faj, Európában általánosan elterjedt. Hazánkban gyakori, a hegyvidékek kivételével elszórtan szinte az egész országból előkerült, a Nagyalföld tiszántúli, száraz területeiről azonban nincs adatunk. Áprilistól decemberig szinte minden időszakban gyűjtötték.
Az 1. csápíz, tövének belső foltocskája kivételével, fehér, a 2. íz sárga. Fejének, előhátának, potrohának és lábainak színezete az előző fajokéhoz hasonló, a félfedők mintázata azonban különböző. Az exocorium hátulsó felén részben sötétbarna. A mesocorium külső fele a fele hosszúságig teljesen világos, majd fekete foltos, csúcsánál fehér foltos (). A clavus fekete, a tövénél és csúcsa előtt fehér foltokkal. 2,5-3,5 mm.
Dél-Európában él. Jugoszláviából kimutatták, előkerülése faunaterületünk déli részein lehetséges.