Széles, tojás alakú, zöld vagy sárgászöld állatok. Igen jellemző a pajzs végén levő elefántcsontszínű folt (). Az előhát oldalszéle, a corium alapjának külső széle és a connexivum keskeny szegélye fehéres, vagy a szipóka nem haladja túl a hátulsó csípőket. A csáp tőíze felülről látható. A corium jóval hosszabb, mint a pajzs. A bűzmirigyek kivezetőnyílása tülökszerű leve zetőcsatornában fekszik. A connexivum csak felényire áll ki a test szélén. A fejpajzs széles, a vége szabadon áll, tompa. A pofák kissé hegyesek (). Testszínük ősszel barnás árnyalatúvá változik.
A palearktikus faunaterületen több fajuk terjedt el. Európában közülük 3, Magyarorszá gon pedig 2 él. Tűlevelű fákon, leginkább a borókán fordulnak elő. Kultúrnövényekre (kukorica, gabona, borsó, bab) ártalmasak.
Forrás: Cs. Dr. Halászfy Éva: Fauna Hungariae 46. füzet Poloskák II. - Heteroptera II.