Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A csápon csak rövid, ferdén álló szőrök vannak (), a hátulsó comb belső oldalán a belső hosszabb tövis, ha kicsiny is, megvan. Feje domború, a fejpajzson elöl egy sor fogacska van (mint a ). A sötét példányokon a fej középvonalában világosabb sáv húzódik, különben a fej barna. A csáp 4. íze rövidebb, mint az 1. íz. Az 1. íz külső oldalán fogacskák vannak, melyeken sörték erednek. Az előhát oldalsó szegélye enyhén homorú, rajta csak közepesen hosszúak a fogacskák. Az előhát felszínén, elöl néhány fogacska van, a hátulsó sarka előtti tövis nem hosszabb, mint az oldalsó szegély hosszabb fogai. A pajzsocska előtt sötét, néha fekete folt van. A pajzsocska a középen 2 szabályos sorban feketén pontozott. A félfedők szürkés elefántcsontszínűek, barna foltokkal és barna pontozással. A hártya fehéres, áttetsző, az erek szakaszosan barnák. A connexivumok elülső sarka levágott, hátulsó sarka nem feltűnően áll ki (mint ). A hátulsó comb belső oldala fekete, a töviseket a mutatja. 7,5-9 mm.
Az egész Palearktikumban elterjedt faj, Magyarországon az Alföldön és dombvidékeinken gyakoribb, de előkerült a Mecsekből és a Középhegységből is. Pillangósvirágúakon, elsősorban lóherén (Trifolium) él, gyakran a növény alatt található. Kifejletten, ritkábban idős lárvaként telel át, már április elejétől rajzik. Lárvájára jellemző, hogy csápján ugyanúgy csak rövid elfekvő szőrök vannak, mint az imágón, a hátulsó comb belső oldalán pedig 1 kis fog van. Lárvái nyáron találhatók, a kikelt imágók novemberben is aktívak.
A csápon a ferdén álló rövidebb szőrzeten kívül ferdén vagy merőlegesen álló hosszabb szőrök is vannak (mint ).
A fejen, az előháton, a pajzsocskán, a fedőn és a connexivumokon nagyjából egyforma hosszú, a lábszárak átmérőjénél jóval rövidebb fehéres, elfekvő szőrzet van. Az előhát hátulsó sarkánál levő tövisek alig fejlettek, hátrafelé állnak (). Az előháton hosszanti barna és feketésbarna sávok váltakoznak, a szegélyén levő fogak sárgásfehérek, a fogakon rövid sörték erednek. A pajzsocska tövén, középen, sötét hosszanti csík van, hegye sárga. A fedő barna, az ereken sárga és sötétbarna foltok vannak, a hártya áttetsző, erei szakaszosan barnák. A connexivumok elülső sarka levágott, hátulsó sarka szögletes, nem feltűnően áll ki, közepükön sárga harántsáv van. A combok sötétbarnák, néhány sárga folttal. A hasoldal sárga, hosszanti sorokba rendeződött barna foltokkal. 8-9 mm.
Hegyvidéki faj, melyet az Alpokból, a Pireneusokból, a Balkán-félsziget és Törökország hegyeiből ismerünk, előfordulása lehetséges Magyarországon is. Hegyi réteken somkórón (Melilotus) és lóherén (Trifolium) él.
Az előháton és a pajzsocskán levő szőrök jóval hosszabbak, mint a fedőn és a connexivumokon levők, vagy a szőrök olyan hosszúak, mint a lábszárak átmérője. Az előhát hátulsó sarkán fejlett, gyakran tövisszerű és görbült fog van (mint a ).
A pofalemezek lekerekítettek vagy kihúzottak, de sohasem érik el a fejpajzs vonalát (mint a ).
Testén hosszú, vékony szőrök vannak. A csáp 1. íze rövidebb, mint a 2. íz, az utóbbi közepén levő szőrök 1,5-2-szer olyan hosszúak, mint a lapos íz rövidebbik átmérője, az ízre merőlegesen állnak. A fejtetőn, főként a szemek mögött, fogacskák vannak, melyeken hosszú szőrök erednek. Ezek közül számos olyan hosszú, mint azok, amelyek közvetlenül az összetett szemek előtt oldalt álló fogacskán vannak. Előháta oldalsó szegélyén erős, váltakozó hosszúságú fogak ülnek (), hasonlók találhatók a hátulsó szegélyen is a pajzsocska két oldalán. A pajzsocska szegélyén apróbb-nagyobb fogacskák ülnek. A fedő sűrűn, sekélyen pontozott, a mélyedések átmérője nagyobb, mint a köztük levő távolság. A hártya átlátszó, erei szakaszosan barnák. A connexivumok elülső sarkai levágottak, a hátulsó sarkak, főleg a potroh végén, hegyesek vagy kihúzottak, hím példányokon enyhén kifelé állnak (). Combjai sárgásbarnák, kisebb-nagyobb, néha sorokba rendeződött barna foltokkal, a lábszárak sárgásbarnák. A hátulsó comb belső oldalán általában 3 hosszú és több rövidebb tövis van (). Hasoldala sárgás barna, a mellek sötéten pontozottak. 9-10 mm.
Mediterrán faj, mely a Kárpát-medencében is előfordul. Hazánkban még csak Budapesten (Mátyás-hegy) és Pécsett (Jakab-hegy) fogták 1-1 példányát. Az irodalom szerint száraz, homokos területeket kedvel, de életmódja még nem kielégítően ismert. Tápnövényeiként említik a fehér ürmöt (Artemisia absinthium), körömvirágot (Calendula persica, nálunk vadon nem él), szamárbogáncsot (Onopordon tauricum, nálunk vadon nem él), más források az apró lucernát (Medicago minima). Lárvájára jellemző, hogy csápjának 2. ízén a rövid elfekvő szőrök mellett hosszabb, merőlegesen álló szőrök is vannak, a hátulsó comb belső oldalán 2 fog van, és a mellek, valamint a potroh szegélyén feltűnő barna sávok találhatók.
Testüket rövidebb szőrzet borítja. A csáp 2. ízén levő szőrök rövidebbek, ritkán 1,5-szer olyan hosszúak, mint az ellaposodó íz rövi- debhik átmérője, ferdén állnak. Az összetett szemek mögött a fejtetőn oldalt levő szőrök csak kivételesen olyan hosszúak, mint azok, melyek a közvetlenül az Összetett szemek előtt oldalt álló fogacskákon erednek.
Hátoldala sárgás- vagy vörösesbarna, gyakran egységes tónusú. Az előhát hátulsó sarkán levő tövisszerű fog rövidebb, mint az előhát oldalsó szegélyének elülső részén levő fogak. A connexivumok hátulsó sarkai csak enyhén kihúzottak, a hímeké nem feltűnően áll kifelé. Potroha erősebben kiszélesedik, mint a következő fajé (affinis - szerk.). Előháta oldalsó szegélyén hosszú, hátrafelé egyre rövidebb fogak ülnek, végükön hosszú szőrök erednek (). Az előhát hátulsó szegélyén levő fogak - a legbelsők kivételével - rövidek. A fedő többnyire apró, sötét pontozással, a hártya áttetsző barna, néha fehér foltokkal. Az ereken barna foltok vannak. A connexivumok szegélyén 2-2 sárga szakasz van. A combok sárgás-vörösesbarnák, sötétbarna, gyakran sorokba rendeződött foltokkal. A lábszárak sárgák, tövük és végük sötétebb. A hátulsó comb belső oldalán általában 2 hosszabb és több rövidebb tövis van (). A hasoldal sárga, néha hosszanti sorokba rendeződött foltokkal. 8-9,5 mm.
Egész Európában elterjedt faj, Magyarországon a nem leggyakoribb faja. Az Alföldön is előfordul, de hegy- és dombvidékeinken elterjedtebb. Pillangósvirágúakon él, például lóhere (Trifolium), lucerna (Medicago) vagy somkóró (Melilotus) fajokon. A napos, száraz helyeket kedveli, mind homokos, mind meszes talajon előfordul. Kifejletten telel át, az imágók április - május fordulóján rajzanak, lárvái nyár elejére jelennek meg. A lárvákra jellemző, hogy csápjuk 2. ízén ferde és merőleges hosszú szőrök is vannak, hátulsó combjuk belső oldalán 2 fog van, a mellek és a potroh szegélyén a barna foltok teljesen hiányzanak vagy alig láthatók. Imágók és lárvák () gyakran együtt találhatók a tápnövény alatt, elszáradt növényi törmelék között - fűrészesvállú karimáspoloska.
Hátoldala gyakran vörös, egyes részei esetleg bordók. Az előhát hátulsó sarkán levő tövisszerű fog hosszabb, mint az előhát szegélyén elöl levő fogak. A connexivumok hátulsó sarkai erősen kihúzottak, a hímeken kifelé állnak (). A nem egyik legkarcsúbb faja. Csápja gyakran majdnem olyan szőrös, mint a C. hirticornis esetében, de a szőrök csak ritkán merőlegesek a csápra, s a fej szőrzete és a connexivumok jellegzetes hátulsó sarka alapján biztosan megkülönböztethetők. Az előhát oldalsó szegélye ívelt, homorú, a hátulsó szegély fogai hosszúak. A pajzsocska vöröses, csúcsa gyakran sárgásfehér. A fedők szőrözete viszonylag hosszú. A hártyák áttetszők, halvány foltos barnák, az ereken sötétbarna foltok vannak. Az elülső combok sárgásbarnák, a hátulsók vörösesek sötétbarna foltokkal. A hátulsó combok belső oldalán általában 3 feltűnően hosszú és több kisebb fog van. A hasoldal sárga, esetleg hosszanti barna sávok tarkítják, hosszú, elfekvő szőrzet fedi. 7-8 mm.
A Mediterráneumban elterjedt faj, mely hazánkban is előfordulhat. Életmódja nem ismert.
Megjegyzés: Palearktikus Katalógus szerint él nálunk, magyar forrásban nem találtam. Hazai előfordulását ezért bizonytalannak jelöltem.
A pofalemezek elöl kihúzottak, elérik vagy néha túl is nyúlnak a fej elején (). A nem többi fajánál kisebb, karcsú, előháta sem szélesedik ki annyira, mint a többi fajé. Csápján lehetnek hosszú, ferdén álló szőrök. Az előhát oldalsó, fehér szegélyén hosszú, fehér fogak vannak, körülbelül olyan hosszúak, mint a hátulsó sarkán levő tövisszerű fogak. A pajzsocska szegélyén apró fogak ülnek. A fedő szürkés árnyalatú, szőrözete rövidebb, mint a pajzsocskáé. A hártya világos, áttetsző, erei hosszú szakaszokon barnák. Hasoldala sárga, ritkán hosszanti sávokba rendeződött barna foltok vannak rajta. 9 mm.
Kelet-Mediterrán faj, mely hazánkban is előkerülhet. TSHERNOVA (1978) az előző fajjal (affinis - szerk.) azonosnak tartja és mint formát tárgyalja.