Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
2,5 mm-nél mindig rövidebb, rendszerint a 2 mm-t sem haladja meg. A félfedők belső szegélye között rés van. Feje és a csápok sötétbarnák, a csápízek kb. egyforma vastagok. Csáptőtövise a fejjel egyszínű, jól látható. Tarkótövise csak apró dudor, vagy egyáltalán nem vehető ki. Az előhát sötétbarna pereme 1-2-soros. A nyakhólyag nagyon rövid, széles, az elülső széle homorúan ívelt. Az előhát nyúlványa rövid, világos. Félfedői keskenyek, hosszúak, belső szegélyük között hosszú rés van, csak a végükön fedik egymást, erezetük sötétbarna. A szegélymező 1-, elülső csücske 2-soros. 1,4-2 mm. (1. alnem: Elina FERRARI, 1878.)
Eddig csak Kisázsiából, Olaszországból és Magyarországról ismert faj, hazánkban néhány példányát fogták a Budai-hegységben. Életmódja ismeretlen, imágóit nyár végén gyűjtötték.
2,5 mm-nél mindig hosszabb. A félfedők belső szegélye között rés nincs, esetleg részben egymás fölé nyúlnak.
A fejen csak a fejjel egyező színű csáptőtövisek vannak, a szegélymező középen 1-soros. Tojásdad, a hím feltűnően karcsúbb a nősténynél. Szürkéssárga színű, a csipkézet erei barnák. A fej és a csápízek sötétbarnák, utóbbiak csaknem egyforma vastagok. A nyakhólyag kicsi, elülső széle majdnem egyenes. A perem elöl 3-4-, hátul 1-2-, ritkán végig 2-soros. Az előhát sötétbarna, nyúlványa szinben és csipkézetben a félfedőkhöz hasonlít. A szegélymező 1-2, az oldalmező 2-3-, a középmező 3-5-soros. 2,4-3 mm. (2. alnem: Acietha KIRKALDY, 1900)
Egész Európában elterjedt, nálunk is gyakori. Száraz lejtőkön, réteken, parlagokon található, tápnövényei a mezei üröm (Artemisia campestris), a terjőkekígyószisz (Echium vulgare), a jakabnapi aggófű (Senecio jacobaea), a hölgymál (Hieracium), menta (Mentha), ökörfarkkóró (Verbascum), kakukkfű (Thymus). Hangyavendég, lárváit és imágóit a Myrmica rubra és Lasius niger bolyaiban találták. Kifejletten telel át, évente 2 nemzedéke van. Rajzása májustól októberig tart, az új nemzedék imágói júliustól jelennek meg.
A fejen 4 világos tövis van. A szegélymező 2-, ritkán 3-soros (3. alnem: Dictyonota s. str.).
A peremek elöl a nyakhólyag elülső széléig érnek (). A csáp 3. íze vastagabb, mint a többi, sötétbarna vagy fekete. Az előhát sötétbarna, nyúlványának töve világossárga, a végén az erek sötétbarnák. A nyakhólyag kicsi, elülső széle domborúan ívelt. A perem 1-3-soros, széle lekerekített. A félfedők áttetsző piszkossárgák, barna, gyakran szabálytalan erezettel. A szegélymező 2-, ritkán 3-soros, a középmező külső szemei nagyobbak. Rövid és teljes szárnyú alakja is ismert. 3,5-4 mm.
Skandinávia kivételével egész Európában elterjedt, nálunk ritkán, elszórtan gyűjtötték. Mészkerülő fenyvesekben él, tápnövényeként mutatták ki a vörösfenyőt, az erdeifenyőt és a seprőzanótot (Sarothamnus scoparius). Pete állapotban telel át. Imágóit májustól júliusig fogták.
A peremek elöl a nyakhólyagon túlnyúlnak. A csáp 3. ízének töve vastagabb, mint a többi íz, a vége elvékonyodik, vörösesbarna. Sárgásbarna színű, előháta a peremek és a tarajok tövénél sötétbarna. A félfedők töve fehér, a középmező végén az erek feketék. Itt és elöl a szegélymező 3-soros. 4,6-5 mm.
Európának főként az északi és nyugati részén elterjedt, de előfordulása nálunk is valószínű. Tápnövénye a seprőzanót (Sarothamnus scoparius). Életmódja nem ismert.