Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem az aktuális rendszertani besorolást tükrözik. Megjegyzés: Jelenlegi neve: Eysarcoris - szerk.
A pajzs alapján nagy, háromszög alakú, érces csillogású, zöldesfekete vagy lilás folt van (). Az állat hasoldala fémes csillogású zöldesfekete, oldalszéle a lélegzőnyílások mentén keskenyen fehér (). A pofák és a szabadon álló fejpajzs egyforma hosszú. 5-6 mm.
Európában gyakori. Ismert még Szibériában, a Kaukázusban, Japánban, Algériában és Marokkóban. Faunaterületünkön nem túl gyakori, azonban elszórtan mindenütt előfordul. Világos erdőkben, nedves réteken, mocsarak szélén, leginkább Stachys-fajokon (S. palustris és sylvatica), Ballota-n és Clinopodium-on él. (IV—IX.)
A pajzson nincs fekete folt. A potroh hasoldalának közepén 1 és oldalain 1-1 érces fekete csík látható ().
Az előhát oldalszélei hegyesek és a corium alapján kiugranak, a szög letek előtt erősen íveltek. A pajzs alapján 2 fehér, erős, dudoros folt van. A kidomborodó fejpajzs a pofák közé húzódik, de a pofák nem zárják körül. A csápok sárgák, a 4. és az 5. csápíz fele azonban barna. Szeme nagy, kiálló. Az előhát oldalszéle szélesen, sárgásán szegélyezett, nyakkivágása mögött kétoldalt 2-2 nagy, bronzosan fénylő fekete folt van. A connexivum alig látszik (). 5-6 mm.
Egész Európában, továbbá Szibériában, a Kaukázusban, Algériában és Marokkóban ismert. A Kárpát-medencében elszórtan fordul elő. Világos erdőkben, nedves réteken, mocsarak szélén leginkább Stochys-fajokon él. (VI-IX.)
Változatai:
1 (2) Az előhát bátulsó szöglete tövisszerűen megnyúlt, erősen túlhaladja a corium oldalszélét (37. ábra: D). Az állat hasoldala sárga, fekete foltokkal. - Faunaterületünkön ritka. Eddig Fehértemplom, Paks, Szeged, Vrbanja, Isaszeg, Kadarkút és Perlak környékéről került elő. (VII—IX.) ab. spinicollis PUT.
2 (1)
Az előhát hátulsó szöglete nem tövisszerű, és nem nyúlik túl feltűnően a corium oldalszélén. A hasoldal közepén a fekete foltok összefolynak, csupán a lélegzőnyílásokon kívül sárga. 4,5 mm. Igen ritka. Eddig csak Palics és Tavarna-Juskó-Volja vidékén (a Sátor-hegység keleti lábánál) gyűjtötték. (VI.) [ab. ventralis HORV.]
Az előhát oldalszögletei lekerekítettek, nem nyúlnak túl jelentősen a corium alapján, oldalszegélye alig észrevehetően ívelt. A pajzs alap ján kétoldalt 1-1 fehér, finom pont van (). A potroh közepén 1 ovális, nagy, fekete pont látható. A lélegzőnyílásokon belül egy, a potroh vége felé elhalványodó és elkeskenyedő, hosszanti fekete sáv húzódik (). 5-6 mm.
Közép-Európában és a Földközi-tenger vidékén, a Szovjetunió déli részében, Kisázsiában, a Kaukázusban és Turkesztánban honos. Faunaterületünkön nem gyakori, a legtöbb adat az Alföldről való. (III—XI.)
inconspicua H. SCH. Megjegyzés: Jelenlegi neve: Eysarcoris ventralis - szerk.
Változata:
1. A fej középvonalában hosszanti, sárga sáv fut végig. Mellette mindkét oldalon van 1-1 elágazó és rövidebb sáv. Hasoldalán, a Iélegzőnyílásokon belül levő fekete, hosszanti sáv nagyon gyengén látható. - Igen ritka. Magyarországon az újszegedi tiszaparton találták. (X.) ab. ventralis HORV.