Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
Megjegyzés: A Füzetben tárgyalt spinifrons faj valójában affinis, lásd: Attila Torma & Dávid Rédei (2012): Additions and corrections to the checklist of true bugs of Hungary (Hemiptera: Heteroptera) - szerk.
Az oldalsó tarajok magasak, felületük többé-kevésbé sík. A fej és a tövisek feketék, a csáp barna, utolsó íze sötétebb. A nyakhólyag valamivel magasabb, mint a középső taraj, előrefelé a fejen és az első 2 csápízen is túlnyúlik. A tarajok 1-sorosak, az oldalsókat 2-3 hálószem alkotja. A közép- és oldalmező erei mentén sötét foltok vannak. 2,7-3,7 mm.
Dél-Európában honos, hazánkhan 2 helyről (Budapest, Forró) került csak elő. Homokos területeken az ezüstös hölgymálon (Hieracium pilosella) él. Rajzási ideje nem ismert.
Az oldalsó tarajok magasak, kagylóhéjszerűen behajlanak.
A perem és a szegélymező haránterei mentén elnyújtott sötét foltok vannak. A nyakhólyag előrefelé a fejen jóval túlnyúlik, eléri az 1. csápíz végét.
Az együtt felmagasodó közép- és oldalmező erek által határolt hálószemei homorúak, a nyakhólyag elöl egyenletesen keskenyedik el. Széles tojásdad, a peremen és a szegélymezőkön levő harántirányú foltok nagyok, a hálószemek egynegyedéig is benyúlnak. A fej fekete, a csápok sötétbarnák. A perem elülső csücske hegyes, az előhát nyúlványán nincs hólyag. A szegélymező haránterei a subcosta felé néha Y alakban elágaznak. Az erek és a foltok vörösesbarnák. 3-3,2 mm.
Dél-európai faj, egyetlen hazai példánya Budáról került elő. Életmódja ismeretlen.
A közép- és oldalmező hálószemei legalább a radiusmedia mentén domborúak. A nyakhólyag elöl hirtelen elkeskenyedik. Széles tojásdad. Hátoldalán a foltok jól láthatók, de kisebbek, gyakran csak a harántér nagyon sötét. Feje fekete, a csápok sötétbarnák. A perem elülső csücske lekerekített. Az előhát nyúlványának utolsó hálószemei felmagasodva hólyagot hoznak létre. Az erek és a foltok a hátoldalon feketésbarnák. 2,4-3,3 mm.
Egész Európában elterjedt faj. Hazánkban csak Budapestről, Márkóról és Szerenesről került eddig elő. Tápnövényei a kopasz porcika (Herniaria glabra), az ezüstös hölgymál (Hieracium pilosella) és a pimpó (Potentilla). Évente két nemzedéke fejlődik, júniusban az imágókat és lárvákat együtt találni. Kifejletten telel át.
A perem és a szegélymező haránterei mentén nincsenek sötét foltok, a nyakhólyag kicsi, a fejen sohasem nyúlik túl, elöl egyenletesen keskenyedik.
2, 2-3 mm hosszú, a perem 3. hálószemének külső széle hasonló vagy rövidebb, mint az 5. (utolsó) hálószemé. Nyújtott tojásdad (). Feje sötétbarna, a tövisek hosszúak, feketék, a csápok világosbarnák. A félfedő és a perem erezete sötétbarna. Az oldalsó tarajok és a félfedő kiemelkedése sötétebb, mint a hátoldal többi része. A hártya közepén 1 nagy sokszögletű hálószem van, e körül 1 sorban a többiek. A szegélymező legszélesebb része 2-3-szor olyan széles, mint a hátulsó része.
Egész Európában elterjedt, nálunk főleg az Alföldön gyűjtötték. Tápnövényei a macskatalp (Antennaria dioica), a mezei üröm (Artemisia campestris), a fekete üröm (A. vulgaris), a csarab (Calluna vulgaris), a homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium), a hölgymál (Hieracium) és a kesernyés csucsor (Solanum dulcamara). Kifejletten telel át, imágóit márciustól szeptemberig fogták - átlátszószárnyú csipkéspoloska.
3,2-4,2 mm hosszú, a perem 3. hálószemének külső széle mindig hosszabb, mint az 5. hálószemé, Az előző fajhoz (spinifrons - szerk.) hasonló, de általában jóval nagyobb. Az oldalsó tarajok és a félfedő kiemelkedése olyan világos, mint a szegélymező, esetleg utóbbi hátulsó részén lehetnek sötét foltok. A szegélymező legszélesebb része 3-4-szer olyan széles, mint a hátulsó része. A szegélymező néha szabálytalan 2-soros.
Mediterrán faj, nálunk még nem találták, de előfordulása lehetséges. Életmódja ismeretlen.