Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A potroh hasoldala fekete, legfeljebb a haslemezek hátulsó szegélye és sarka világos. Az előhát hátulsó sarka és középső fekete foltja közt a sárga szakasz nem vagy alig szélesebb, mint a középső fekete folt. A csáp 2. íze többnyire egyszínű sárga vagy sárgásbarna, ritkán halványbarna gyűrűk vannak rajta. Világosabb sárgásbarna faj, fekete mintázattal (). Az előhát hátulsó sarka szélesen domborodik. A csípők feketék, hátulsó szegélyük sárgás. A potroh hátoldala és a connexivumok feketék. 4,1-4,7 mm.
Dél- és Közép-Európában elterjedt faj, Csehszlovákiától északra már nem fordul elő. Magyarországon szórványosan találták, elsősorban dombvidékeken. Tápnövényei: erdei tisztesfű (Stachys silvatica), gyűszűvirág (Digitális ambiguá). Az imágók júniustól augusztusig kerültek elő.
A potroh hasoldala piszkossárga (♂) vagy zöldessárga (♀), középen fekete, elmosódó szélű sáv húzódik a potroh közepéig. Az előhát hátulsó-középső fekete foltja nagyon kicsiny, keskeny, jóval keskenyebb, mint a közte és a hátulsó sarkak közt levő sárga sáv. A csáp 2. ízén általában 4 barna gyűrű van. Az előző fajnál (culicinus - szerk.) valamivel sötétebb alapszínű. Az előhát hátulsó sarkai keskenyen domborodnak ki. A csípők sárgásbarnák, a tövük lehet sötétbarna. A potroh hátoldalán széles fekete sáv húzódik, szegélye és a connexivumok sárgásak. 3,7-4,4 mm.
Egész Európában elterjedt faj, hazánkban ritka (Fót, Romhány, Zagyvapálfalva). 2 tápnövényét tartják számon, a tövises iglicét (Ononis spinosa) és a nálunk nem élő O. repens-t. A kevés előkerült példány alapján életmódjáról keveset lehet mondani, hazai példányait augusztustól októberig gyűjtötték - tüskés szúnyogpo1oska