Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A csáp 2. és 3. íze a vége felé ellaposodva kiszélesedik, csúcsi fele sötétebb, vagy mert az alapszíne sötétebb vöröses, vagy mert a rajta levő finom rücskök feketék (). A pajzsocska középvonalában nincsenek fekete pontok. A connexivumok sárgák, esetleg néhány elszórt fekete ponttal (). A következő fajnál valamivel kisebb, karcsúbb. A fejtetőn levő fekete pontok hosszanti csíkokban, de legalább középen hosszanti sávban állnak. Az előhát hátrafelé kiszélesedik, hátulsó sarkai kiállnak, nem hegyesek, szegélye elöl keskeny sávban fekete. A pajzsocska háromszögletű, sárga, haránt irányban ráncolt, a ráncokban, főleg a pajzsocska elülső sarkain, fekete pontok vannak, hegye fekete. A fedők sárgák, feketén pontozottak, de ez a fekete mintázat szegélyük tövi felén hiányzik. A szegélyen, a sugáréren, a pászta csúcsán és esetenként a fedő csúcsán fekete foltok vannak. A hártya egyszínű barnás, áttetsző. A connexivumok szélesebbek, mint a combok átmérője, a fedő alól jól kilátszanak. A hasoldal egyszínű sárga. 9,5-13,6 mm.
Egész Európában elterjedt faj, mely nálunk is él. Mint a neve is mutatja, boróka-fajok (Juniperus) idősebb, már termő egyedein él, a terméseket szívogatja. Kifejletten telel át, lárváit () nyáron, nyár végén gyűjthetjük. Hazai imágóit június eleje és november közepe között fogták - boróka - karimáspoloska.
A csáp 2. és 3. íze csak elvétve szélesedik ki, akkor is enyhébben, és a csápízek egyszínűek (). A connexivumok legtöbbször feketén pontozottak.
A connexivumok feketén pontozottak, szélesebbek, mint a combok átmérője. A csáp 2. íze hengeres, a 3. enyhén ellaposodik, kiszélesedik, töve gyakran világos. A fejtető fekete pontozása néha sorokat alkot. Az előhát erősen kiszélesedik, hátulsó sarkai nem kihúzottak, bár enyhén hegyesek lehetnek. Az előhát oldalsó szegélye egyenletesen, feketén pontozott. A pajzsocska egyenletesen pontozott, a pontok a középvonalban (nem sávban) hiányozhatnak. A pajzsocska hegye csak kivételesen fekete. A fedő egyszínű, a sárga pajzsocskánál sötétebb, hátulsó szegélye vörösesbarna, egyenletesen pontozott, de a pontozás a szegélyének tövi felén hiányzik. A connexivumok elülső és hátulsó szegélye mentén a pontozás hiányzik. Hasoldala sárga. 12--14,5 mm.
Európában, Kisázsiában elterjedt faj, mely Magyarországon a Dunántúl több pontjáról került elő. Rózsa (Rosa) és kutyabenge (Frangula) fajokon él, azok termését szívja. Kifejletten telel át, lárvái nyár végén-ősszel találhatók. Hazai imágóit május közepe és október közepe között fogták.
A connexivumok sárgák, nem pontozottak, keskenyebbek, mint a combok átmérője. Az előhát hátulsó sarkai hegybe kihúzottak. Az előző fajhoz hasonló (acuteangulatus - szerk.), de karcsúbb, színe inkább a vörösesbe játszó. 12,5-14,5 mm.
Mediterrán faj, mely hazánkban is előfordulhat. Életmódja nem ismert kielégítően.