Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A 2. csápíz másfélszer vagy kétszer hosszabb, mint a szemek között a fejtetőn mért legnagyobb távolság (ezt a távolságot a szemek hátulsó kimetszésében kell mérni) (1. alnem: Macrosaldula LEST. & SOUTHW.).
Az előhát és a fej a finom, ezüstös, fekvő szőrözete mellett felálló, hosszú, fekete szőrözettel; ez utóbbi oldalról nézve látható jól. A 2. csápíz másfélszer hosszabb a szemek fejtetőn mért legnagyobb távolságánál. Fekete, lapos testű, tojás alakú állat. A fej elülső része és a combok háti felülete, a lábszárak töve és a vége, az 1. csápíz háti felülete világos színezetű. A 2. lábfejíz fehér. A szárnyak majdnem teljesen feketék, csak néhány világos foltjuk van (), vagy teljesen feketék (). 4,5-6,8 mm.
Európában a legdélibb területek kivételével mindenütt megtalálható, Szibériában és Japánban is él. Hazánk földrajzi szélességében hegyvidéki faj. Faunaterületünkön a Kárpátok, valamint e nagy hegyek lába mentén elterülő területek néhány pontjáról ismerjük. Hazánkban még nem találták, hegyvidékeinken előkerülése lehetséges. Hegyi patakok és folyók partja mentén kavicsok vagy kövek alatt található (= gracilipes JAK.)
[scotica CURT.] akt.: [Macrosaldula scotica] - szerk. Megjegyzés: Jelenleg a Macrosaldula a genus alá tartozik. Megjegyzés: Kimutatták Magyarországról. Lásd Pericart (1990), KONDOROSY, E. (1999): Checklist of the Hungarian bug fauna (Heteroptera). – Folia entomologica hungarica 60: 125–152. - szerk.
Az előhátat és a fejet csak finom, fekvő ezüstös szőrözet fedi, hosszú felálló szőrei nincsenek. A 2. csápíz valamivel több mint kétszer hosszabb a szemek fejtetőn mért legnagyobb távolságánál.
Mesocoriumán hosszú, felálló, fekete szőrözet nincs. Valamivel nagyobb faj. Sötét színű, lapos testű állat, az 1. csápíz háti felülete és a fej elülső részének jelentős felülete világos. Lábai feketék, a combok háti felületén fehér csíkok vannak, a lábszárak végei és a 2. lábfejízek világosak. Az exocorium töve és közepe fekete, a többi rész világos. A mesocorium elején nagy, a disztális vége táján 2 kisebb folt világos, a clavus csúcsa közelében apró világos folt van (). A sötét példányokon a foltok terjedelme és száma redukálódik (). A membrán sötétbarna, erei feketék. 4,5 - 6,3 mm.
Európában, Észak-Afrikában és Kisázsiában él. Faunaterületünkön főként a magas hegyekből került elő. Hazánkban egyetlen lelőhelye ismeretes: Szentendre. Hegyipatakok mentén, nagy parti kövek alatt található (= fenestrata JAK., nigricornis REUT.)
Mesocoriumán az ezüstös, finom, fekvő szőrözet mellett, hosszú, fekete, felálló szőrei is vannak. Az előzőnél (Macrosaldula variabilis - szerk.) valamivel kisebb faj. Az előzőhöz egyebekben hasonló, félfedőinek foltjai azonban valamivel nagyobbak. 4,3 - 5,5 mm.
Dél-Európában és Kisázsiában fordul elő. Irodalmi adatok faunaterületünkről, sőt hazánkból is említik, bizonyító példányok azonban nincsenek. Jugoszlávia déli területein kimutatták, így hazánk déli vidékein előkerülése elképzelhető.
A 2. csápíz rövidebb; ugyanolyan bosszú vagy legfeljebb 1-6-al hosszabb, mint a szemek fejtetőn mért legnagyobb távolsága (2. alnem: Saldula s. str.)
A 2. csápíz mediolaterálisan bosszú, fekete sörtéket visel ().A csáp hosszú, a 2-4. íz két és félszer hosszabb a nyakrész szélességénél.
Hátoldala - különösen a félfedők - hosszú, felálló szőrözettel. Teste túlnyomórészt fekete, a fej elülső részén, a lábakon, az 1. csápízen és a szipókán világos színezet van. A félfedők színezete alig variáló. Az exocorium közepén kicsiny, a disztális vége előtt terjedelmes, a szélét érintő világos folt van (). A mesocoriumon néhány, a clavuson tövi és csúcsi világos foltocskák díszlenek. 4-5,6 mm.
Közép-Európában, Nyugat-Szibériában és Tibetben mutatták ki. Faunaterületünkön a magas hegyek néhány pontján gyűjtötték. A hegyi patakok és a hegy. folyók partja mentén él. Hazánkban még nem találták, hegyvidékeinken előkerülése lehetséges.
Hátoldala rövid, finom, fekvő alapszőrözettel, bosszú, felálló szőrözet nélkül. A test felülete enyhén zsírfényű és túlnyomórészt fekete. A fej elülső részén, az 1. csápíz háti felületén világos színezet van. A lábak, a combok disztális, a lábszárak disztális és proximális gyűrűik kivételével világosak. A membrán sötétbarna, erei barnásfeketék. A félfedők túlnyomórészt feketék, rendszerint számos világos folttal (), máskor azonban csak néhány apró, világos foltocskával (). 3,6-4,7 mm.
Egész Európából, Szibériából és Közép-Ázsiából kimutatták. Faunaterületünkön leginkább hegyvidéken találták. Hazánkban ritka, csak Zirc, Kővágóőrs és Arak közeléből került elő, áprilisban és augusztusban gyűjtötték. Rokonaitól eltérően rendszerint nem vizek mellett tartózkodik. Nedves legelőkön, réteken, nedves mélyedésekben gyűjthető. Imágó alakban telel, lárvái júniusban és júliusban fejlődnek (= irregularis WESTH., luteipes FLOR.)
A 2. csápíz csak finom, rásimuló alapszőrözettel, hosszú mediolaterális sertéi nincsenek.
Az elülső lábszár hátoldalán határozott, végig azonos tónusú fekete (esetenként sötétbarna) hosszanti sáv húzódik, amely legfeljebb a lábszár végső negyedében hiányzik ().
Az előhát oldalszélét keskeny, sárga sáv szegélyezi. A postclypeus rendszerint teljesen világos színű, legtöbbször fehér. A test felületét sűrű, rásimuló, finom szőrözet fedi. Teste túlnyomóan fekete, fejének elülső része nagy felületen világos. 1. csápíze túlnyomóan, az elülső csípők előtti foltok, a szubgenitális lemez vége és a lábak majdnem teljesen világosak. A félfedők színezete változékony. A világos példányokon csak a clavus fekete, de a vége világos (), a mesocoriumon () és az exocoriumon is fekete foltok jelenhetnek meg (). A sötét példányokon az exocorium nagy része fekete és a mesocoriumon csak 1 szemfolt és néhány apró petty marad világos (). 3,5-4,5 mm.
Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, a Kaukázusban, Közép-Ázsia nyugati vidékein és Észak-Amerikában él. Faunaterületünkön Kalocsán és Keszthelyen gyűjtötték. Homokos talajú területeken, folyópartokon, irodalmi adatok szerint hegyi folyók mentén található (= striata STAL)
A szemek, a pontszemek és a sárga postclypeus által határolt mező olyan széles, mint amilyen magas (). A testet sűrű, durva, nem túlságosan hosszú, ferdén felálló, világos színű szőrözet fedi, amely különösen oldalról szemlélve észlelhető jól. A szőrözet a kopott példányokon hiányzik. A fej csúcsi részén csak a postclypeus töve, az anteclypeus és a maxilláris lemez, valamint a labrum töve sárga színű, a többi rész fekete. Teste túlnyomórészt fekete, a lábak sárgák, a combok kasoldali, a lábszárak hátoldali sávja és néhány elszórt petty fekete. Szárnyrajzolata változatos, a félfedők legtöbbször világosak (), csak töve és a clavus nagy része sötét. Más példányokon az exocoriumon hosszanti, sötét rajzolat mutatkozik (). A sötétedés tovább folytatódhat és a mesocoriumon megjelenhetnek a szemfolt nyomai (). Az exocoriuin felületének nagyobb része fekete lehet () és csak néhány világos folt, valamint a mesocorium közepén egy szemfolt marad világos. A sötét példányokon () néhány kisebb sárgásbarna folt kivételével fekete a félfedő. A membrán erei barnák, felülete a fehértől a világosbarnáig változhat. 3,6-4,6 mm.
Európai faj. Faunaterületünkön csak hazánkban közönséges. Magyarországon a Kisalföld és a Bakony hegység kivételével szórványosan mindenütt előfordul. A Balaton, a Velencei-tó környékén, a Duna mentén, továbbá a Duna-Tisza köze déli részén, ezenkívül Hajdú és Békés megye néhány vidékén közönséges. Halofil faj, tengerpartokon és a szárazföldek sótartalmú állóvizeinek partja mentén él. Hazánkban szikes tócsák vagy tavacskák mentén fordul elő. Májustól október közepéig gyűjtötték, néhány példánya azonban már márciusban is előkerült. Imágó alakban telel, júniustól szeptember közepéig tömeges. Évente három rajzási csúcsa mutatkozik,lehetséges,hogy 2 nemzedéke fejlődik - szőrös partipoloska
A szemek, a pontszemek és a sárga postclypeus által határolt mező keskenyebb, mint amilyen magas (). A test szőrözete rövid, fekvő, különösen a félfedőkön rövidebb és nem feltűnő. Az előzőhöz közel álló fajok.
A fej csúcsi részének világos színezete kiterjedt, a mandibuláris lemez. egy része és a labrum vége rendszerint sötét, a többi rész azonban fehér vagy sárgásfehér. A félfedők foltjai éles, kontrasztos határúak. Testének színezete egyebekben az előző fajéhoz hasonló (pilosella - szerk.), szárnyainak mintázata azonban különböző. A ritkán előforduló világos alakok félfedője egész terjedelmében világos (), vagy csak néhány foltocska mutatkozik a félfedők tövénél, az exocoriumon, ezenkívül a clavus nagy része fekete (). Egyes populációkban a fekete foltok rendszerint a mesocoriumra is kiterjednek (). A hazánkban leggyakrabban előforduló állatokon az exocorium és a mescorium csak kis része világos (). A sötét példányokon csak az exocorium apró foltjai és a mesocorium szemfoltja világos (). A membrán a világos állatokon ereivel együtt fehér, a sötét példányok membránja majdnem egészen fekete. 3,3- 4,5 mm.
Európában, Észak-Afrikában, a Kaukázusban, Iránban és Észak-Amerikában él. Hazánkban a Duna-Tisza köze homokterületein elég ritka. A Velencei-tó környékén és a Balaton északi partja mentén is több helyen találták, előkerült a Kisalföld és Csongrád megye 1-1 pontján is. Homokos területeken, édesvizű állóvizek partján él. Áprilistól szeptemberig gyűjtötték (= dispersa UHL.)
A fej csúcsi részeinek világos színezete nem kiterjedt, mindössze, a postclypeus nagy része, az anteelypeus, a maxilláris lemez töve és a labrum kis darabja világos, a szájrészek világos színezete sárga, de sohasem fehér. A félfedők foltjai nem kontrasztos határúak, hanem többé-kevésbé átmennek a sötét színezetbe.
Az exocorium legfeljebb a legvilágosabb példányokon teljesen világos, a vége előtt a világos szín mindig megszakad (). Az exo corium tövi fele hamarabb feketedik el, mint a végső része. A félfedők rajzoltai rendkívül változékonyak. A paramer hosszabb szőrű, mint a következő fajé (palustris - szerk.), csúcsi nyúlványa kissé vékonyabb és valamivel hosszabb, mint a palustris DOUGL.-é. Színezete - a félfedők mintázatának kivételével a pilosella THOMS.-éhoz hasonló. A félfedők a legvilágosabb példányokon is legalább szürkés behintésűek (), a fokozatos sötétedés () eredményeként a mesocorium csúcsi foltjának kivételével a félfedők egész felülete feketévé lesz (). Hazánkban a közepesen színezett példányok () a leggyakoribbak (). 3,4-4,9 mm.
Messze elterjedt faj, Észak-Afrikában. Európa egész területén, Szibériában. Kamcsatkán, Kínában, Észak-Amerika egész területén, Közép-Amerikában és Dél-Amerika trópusi vid;kéin mutatták ki. Faunaterületünkön az alacsonyabb fekvésű területeken, elsősorban hazánkban gyakori. A Bakony-Börzsöny-Zempléni-hegyek vonalától délre szinte mindenütt nagy számban található, de nem közönséges. A csapadékos, hűvös nyugati területeken, Somogy és Baranya nagy részén, az Alföld szikes részein, Szolnok és Békés megyében kevés helyről került elő. A Balaton, a Velencei-tó környékén, a Duna mentén Budapesttől délre, továbbá a Duna-Tisza köze középső területein különösen gyakori, sós- és édesvizek partja mentén egyaránt előfordul. Imágó alakban telel. Rajzása az előző fajéhoz hasonló (= interstitialis SAY, laticollis REUT., pellucida GZ.)
Az exocorium külső része nagyrészt világos, csak részben fekete, a vége előtt nem szakad meg, legfeljebb elkeskenyedik (). A sötét színű példányokon az exocorium hátulső részehamarabb feketedik el, mint az elülső (). Az exocorium elülső részének oldalszegélye a legsötétebb példányok kivételével világos, még akkor is, amikor a hátulső részen már alig van világos színezet. Az előzőhöz hasonlóan (pallipes - szerk.) rendkívül változékony faj, ezért elkülönítésük nehéz.* A meghatározás a szárnyak rajzolatai elemeinek a fajra jellemző feketedési tendenciája tanulmányozása után végezhető el biztosan. Ehhez az ábrák nyújtanak segítséget (, illetve ). A paramer rövid szőrű, csúcsi nyúlványa kissé vastagabb és valamivel rövideb, mint az előző fajon (pallipes - szerk.). Hazánkban a sötét színezetű példányok gyakoriak. Színezete egyebekben az előző fajé hoz hasonló.(pallipes - szerk.) 2,9-4,5 mm.
*:
A félfedők rajzolata, különösen a világos színezetű példányokon sokszor nagyon hasonló a S. opacula ZETT. fajéhoz, amely faj lábszárainak háti oldala ritkán a palustris DOUGL.-éhoz hasonlóan végig fekete. Az opacula ZETT. exocoriuma azonban mindig egész hosszúságában határozottan és egyenletes szélességben világos, a palustris DOUGL. exocoriumának világos szegélyébe a mesocoriumnak legalább a középfoltja rendszerint kissé belenyúlik. Az opacula ZETT. exocoriuma rendszerint szembetűnően világosabb, mint a félfedők többi sárga rajzolata, a palustris DOUGL. esetében az árnyalatok alig különböznek. Az opacula ZETT. félfedőin rendszerint 3, a palustris DOUGL.-én csak 2 fehér folt van. [Az opacula ZETT. fajt lásd a 21(22) pont alatt.]
Európában, Észak-Afrikában és Iránban él. Faunaterületünkön csak az alacsonyabb fekvésű, melegebb területeken mutatták ki. Hazánkban nem gyakori, a Tiszántúlon és a Dunántúl déli részein nem találták, az ország többi területén azonban szórványosan mindenütt előkerült. A Balaton-Budapest-Kisvárda vonal mentén, továbbá a Duna-Tisza köze középső részein került elő a legtöbb helyről. Halofil faj, a tengerpartok mentén gyakori. Magyarországon az előző fajjal ellentétben szikes állóvizek mentén gyűjthető. Imágó alakban telel, márciustól októberig, elszórtan minden időszakban gyűjtötték (=bicolor COSTA)
Az elülső lábszár sárga, legfeljebb háti oldalának tövénél van igen rövid, a lábszár hosszának legfeljebb 1/5-ét elfoglaló fekete folt. Ezen kívül a lábszár közepe táján lehet még sötétbarna folt (). A lábszár háti oldalán nincs határozott hosszanti, a lábszár hosszának legalább 4/5-ét elfoglaló megszakítatlan éles határú sáv.
A félfedők oldalszéle az elülső 1/5 kivételével végig világos (), a félfedőkön 3 fehér folt van. Az elülső lábszár sárga, legfeljebb háti oldalának tövénél van kicsiny, fekete folt. A sötét színezetű példányokon olykor a lábszárak közepén is sötét folt látszik, sőt olykor fekete folt is megjelenhet. Ezek az állatok nagyon hasonlítanak a palustris DOUGL. fajhoz. A test felülete jellegzetesen zsírfényű. A félfedők a világos példányokon túlnyomórészt sárgák (), a fokozatos sötétedés () eredményeként azonban a félfedők legnagyobb része feketévé lesz (). A félfedők három fehér foltocskája a sötét példányokon sem tűnik el. 3-4,7 mm.
Európában, Kisázsiában, Szibériában és Észak-Amerikában fordul elő. Faunaterületünkön csak hazánkban gyakori, Magyarországon majdnem olyan közönséges, mint a pilosella THOMS., és valamivel gyakoribb, mint a pallipes FABR. Szórványosan az egész országból kimutatták. A Bakony hegységből, a Dunántúl déli részéről, továbbá Szabolcsból nincs adatunk. Patakok mentén, nedves legelőkön, sűrűn benőtt helyeken, szikes és édesvizek partján egyaránt megtalálható; hazánkban a szikes jellegű állóvizek mentén gyakoribb. Jól repül a fényre. Imágó alakban telel, márciustól novemberig található, májustól augusztus végéig tömeges, júniusban a leggyakoribb (= costalis SAHLB., marginalis H.-SCH., marginella PUT.)
A félfedők oldalszéle csak a legvilágosabb példányokon világos végig, a sötét állatokon nemcsak az elülső 1/5, hanem jelentékeny rész, vagy az egész oldalszél fekete. Az elülső lábszár közepén is fekete sáv van.
A következőknél nagyobb termetű faj. Az exocorium elülső része hirtelen szélesedő, ezért jóval szélesebb, mint a mesocorium töve (). A félfedők oldalszéle mindig fekete. Sötét, mély fekete színezetű, kevés rajzolatú, széles testű lapos faj. Feje felülről nézve feltűnően széles. A fej csúcsi része sárgásbarna, a lábak nagy része sárga, a szubgenitális lemez vége barna. A félfedők elszórt, kicsiny, világos foltokkal, a mesocoriumon szemfolt nyomaival (), a sötét példányok félfedője majdnem teljesen fekete (). 4,2-5,2 mm.
Dél-Európában, Kisázsiában, a Kaukázusban és Turkesztánban él. Faunaterületünkön eddig csak Trencsénben és a tengerpart közelében, Gospic mellett találták. Hazánk elterjedésének északi határán fekszik, Magyarországon eddig még nem gyűjtötték, hazai előfordulása lehetséges.
Kisebb fajok. Az exocorium elülső része nem szélesebb a mesocorium tövi darabjánál (). A félfedők oldalai legalább részben világosak. Rendszerint gazdagabb rajzolatú fajok, a saltatoria L. kivételével még a sötét példányok is világosabbak, mint az előző faj világos egyedei. Fejük kevésbé széles.
Az előhát oldalszéle enyhén domború, mert töve és vége kissé befelé bajlik. Közepes nagyságú faj. Teste túlnyomórészt fekete. A fej csúcsi része és az 1. csápíz vége rendszerint világos. Lábai túlnyomóan világos színűek. A félfedők rajzolata erősen variál. A világos példányokon az exocorium és a mesocorium is terjedelmes világos foltokat visel (), a mesocoriumon szemfolt díszük. A sötétedés eredményeként csökken a világos rajzolatok kiterjedése és a szemfolt is részlegessé válik (), a sötét példányoknak majdnem az egész szárnyuk fekete (). 3,3-4,5 mm.
Holarktikus faj. Faunaterületünk sok részén gyakori, de hazánkban a Dunántúl déli területein, a Duna-Tisza közén és az Alföldön nem találták, s a Balaton és a Velencei-tó környékén sem került elő. Széles ökológiai tűrőképességű faj, iszapos talajon él, még a kisebb folyók mentén is gyakori. Imágó alakban telel, március végétől szeptember végéig és november elején gyűjtötték, júniusban a leggyakoribb, az új nemzedék ekkor jelenik meg. Lehetséges, hogy két nemzedéke fejlődik (= alpinus SCOP., lapponica SAHLB., maculata LATR.)
Az előhát oldalszéle egyenes, nem domború. Az előzőnél kisebb vagy nagyobb fajok.
Nagyobb faj, a félfedők foltjai sárgák. Az orthochila FIEB. 2. csápízének hosszú sertéi letörhetnek, s a példányok ilyenkor összetéveszthetők ezzel a fajjal. Az orthochila FIEB. félfedőjén azonban soha sincs, a c-album FIEB. félfedőjén viszont mindig (legalább nyomokban) látható a mesocoriumon szemfolt. Sötét színű faj, a fej elülső részén és a lábakon sok világos színezet van. A félfedők színezete aránylag szűk határok között variál (). 3,3-4,3 mm.
Holarktikus faj. Faunaterületünkön inkább a magasabban fekvő területeken fordul elő. Hazánkban csak Balatonberényből, Dunaújvárosból, Magyaróvár mellől és Kisvárdáról ismert, az egyik példány fénycsapda-anyagból került elő; júniustól szeptember elejéig gyűjtötték. Agyagos partok nedves szakaszain él, a magas hegyekben egészen a hóhatárig felhatol. Imágó alakban telel (= dubia REUT.)
Kisebb faj, a félfedők foltjai fehéressárgák. A legkisebb termetű Saldula-fajunk. Színezete az előző fajéhoz hasonló, a félfedők mintázata azonban különböző. A clavus majdnem teljesen fekete, csak tövi és csúcsi foltja világos. Az exocoriumon jóval több a világos színezet, mint az előző fajon (c-album - szerk.), nemcsak tövi felén, hanem a vége előtt is kiterjedt, a mesocoriumig érő világos színezet van. A mesocorium szemfoltján belül az előző fajjal (c-album - szerk.) ellentétben nincs további, hasonló alakú világos rajzolat. A mesocorium csúcsi része teljesen világos (), vagy csak világos foltokat visel (). 2,6-3,6 mm.
Európában, Szibériában és Közép-Azsiában él. Faunaterületünkön hazánktól északra ritka. Magyarországon nem gyakori. A Dunántúl déli részein és a Tiszántúlon nem találták, a Balaton mentén, a Velencei-tó mellett, Budapest környékén és a Duna-Tisza közén gyakori, szórványosan a Kisalföldről, a Bakony hegységből, a Bükk hegység déli területeiről és Szabolcsból is kimutatták. Leginkább édesvizek homokos partjai mentén fordul elő. Áprilistól szeptember végéig gyűjtötték, a legtöbb példány júliusban került elő.