Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A nőstények csápja gyengébben, a hímek csápja erősebben kiszélesedett, a 4 utolsó csápíz és a csáp töve vékony, olykor a hímek középső csápízei deformálódtak (). Előtora olyan hosszú vagy majdnem olyan hosszú, mint amilyen széles (1. alnem: Proscarabaeus STEPH.).
Szárnyfedői bőrszerűen ráncoltak, a ráncok összefolynak. Előtora nem teljesen lapos, domború, többnyire jól láthatóan vagy durván pontozott. A hím 5-7. csápíze erősen kiszélesedett, szabálytalan alakú, és a csáp térd alakúan görbült, a nőstény középső csápízei csak egyszerűen megvastagodottak ().
Feje és előtora durván pontozott, szárnyfedői durván ráncosak, a fej és az előtor pontjai között a kutikula fényes és sima. Az előtor hátulsó szegélye csaknem egyenes. A törzsalak színe feketeskék, szárnyfedői elmosódottan ráncoltak. 11-35 mm.
Előfordul csaknem egész Európában, a mediterrán faunaterület északi felében, a Szovjetunióban keleten egészen Szibériáig. Faunaterületünkön a zárt erdőségek és a legmagasabb hegyek kivételével mindenütt előfordul es közönséges. Tavasztól nyár elejéig található - Közönséges nünüke.
1. A hím csápja olyan, mint a nőstényé. - Irodalmi adatok szerint Magyarországon is előfordul, de ezek az adatok újabb megerősítésre szorulnak var. simplicicornis ESCHER.
2. Teste feketéskék, a szárnyfedők ráncozása, továbbá a fej és az előtor pontozása durva. - A törzsalak között gyakori ab. coriaceus REY
3. Csaknem fekete, a szárnyfedők ráncozása nagyon finom és sűrű, a ráncok hosszirányban összefolynak. - Ritka ab. pannonicus BAUDI
4. Teste élénkebb kék színű, hasonló a következő fajhoz. - Gyakori (= cyaneus MULS.) ab. cyanescens CSIKI
5. Feje és előtora ibolyáskék, szárnyfedői és potroha kék. - Gyakori ab. cyanellus BRULLÉ
6. Fejének és előtorának oldalai, csápjai és lábai is ragyogó zöldeskék színűek, ibolyásvörös fénnyel. - Ritka. Eddig csak Szlovákiából ismerjük [ab. Wadasi ROUBAL]
Feje és előtora finoman és szórtan pontozott, a pontok köze nagyon finoman recézett, fénytelen. A szárnyfedők ráncozása finom és hosszanti irányú, elmosódott, ugyancsak zsírfényű. Az előtor töve gyengén kikanyarított. Teste élénkebb kék színű. 10-32 mm.
Csaknem az egész palearktikus régióban előfordul. Hazánkban mindenütt gyakori. Leginkább erdőszegélyeken, erdei tisztásokon található. Tavaszi faj - Kék nünüke
1. Teste feketéskék. - Hegyvidékeinken fordul elő, de nem gyakori. A törzsalakkal együtt található (= montanus GERH. apud REITT.) ab. montanuus KASZ.
Szárnyfedői nagyon finoman recézettek, zsírfényűek, szórványosan mélyebb, nagy, beszúrt pontokkal. Előtora majdnem harántos, felülete lapos, zsírfényű, alig pontozott. A hím csápja alig különbözik a nőstény csápjától, csak középső ízei vastagabbak, ízei nem deformálódtak, és a hím csápja nem görbe. Színe fekete, ibolyás vagy kékes fénnyel. 8-23 mm.
Előfordul Észak-, Közép- és Dél-Európában. Faunaterületünkön a hegy- és magasabb dombvidék lakója, ahol erdőszegélyeken, erdei tisztásokon található. Meglehetősen ritka. Imágója ősszel (IX-XI.) jelenik meg.
1. Néha a szárnyfedők pontozása sűrű, a nagy, beszúrt pontok egyenletesen vannak eloszolva a szárnyfedők felületén. - A törzsalak között fordul elő, de ritka ab. cribripennis BAUDI
2. Feje sima és fényes, nem recézett. Előfordul szórványosan a törzsalak között. - Ritka. ab. laetenitida ROUBAL
Mindkét ivar csápjának ízei egyenlő szélesek, a csáp középső ízei nincsenek megvastagodva (). Előtora legtöbbször harántos, nem hosszabb, mint amilyen széles.
Fején közvetlenül a szemek mögött erőteljes hosszanti benyomás van. Az előtor töve nem szegélyezett (2. alnem: Lampromeloë REITT.). - Feje és előtora igen durván, ráncosan pontozott, szárnyfedői bőrszerűen ráncoltak, a ráncok között kiemelkedő fényes, lapos bütykökkel. Szennyes érezöld színű, fejének és előtorának szélei rézvörösek, potroha alul kékeszöld, felül minden egyes szelvényen egy zöld és egy rézvörös folt van. 11-38 mm.
Előfordul Európában, a mediterrán faunaterület keleti felében és a palearktikum északi felében keleten Szibériáig. Nálunk az Alföld és a dombvidék füves térségein elterjedt, nem ritka. Tavasztól nyár elejéig található - Pompás nünüke
A fejen közvetlenül a szemek mögött nincs hosszanti bemélyedés, a halánték gyengén domború. Testének színe fekete, kék vagy ibolyáskék, de nem rézszínű vagy zöld.
Az előtor felülete többnyire lapos, oldalszegélye egyenes, párhuzamos, vagy hátrafelé elkeskenyedik. Az előtor hátulsó szöglete éles, nincs a hátulsó szegéllyel együtt lekerekítve.
Feje és előtora durván pontozott, szárnyfedői erősen ráncoltak, vagy a szárnyfedői is durván pontozottak.
Az előtor hátulsó szegélye nem benyomott, a közepe egy magasságban van az előtor korongjával. A szárnyfedőkön kissé kiemelkedő, lapos dudorok vannak, köztük sugarasan ráncolt terecskékkel (3. alnem: Meloëgonius REITT.).
Előtora elöl a legszélesebb, elülső sarka szögletesen kiálló, oldalai hátrafelé egyenesen elkeskenyednek. Középbarázdája legfeljebb csak a tövén mélyedt be erősebben, de a középen elenyészik. Fekete, kék fénnyel, a lábak szőrözete kék. A szárnyfedők fényes dudorai kisebbek, laposabbak, sűrűbben állnak. Az előtor felülete lapos, csak elülső szögleteinél gyengén benyomott. 16-45 mm.
Előfordul Angliában, Közép- és Dél-Európában, továbbá a Kaukázusban. Faunaterületünkön a síkság és a dombvidék lakója, füves, nyílt területeken tavasszal helyenként gyakori.
Előtora párhuzamos szélű, elülső szögletei kerekítettek, középbarázdája erőteljes. Fekete, fényes, kék fény nélkül, csak a lábak és a csápok szőrözete kék. A szárnyfedők fényes dudorai nagyobbak. Az előtor felülete a szegély és a hosszanti középbarázda között laposan benyomott, emiatt szegélye élesebb (). 16--32 mm.
Előfordul Franciaországtól Közép-Európán át a Szovjetunió déli részein keresztül a Kaukázusig. Faunaterületünkön meglehetősen ritka, a Kis- és Nagyalföldön, továbbá az Alföldet szegélyező dombvidék füves térségein tavasszal fordul elő.
Változata:
1. A haslemezek töve sárgásvörös. - Előfordul a törzsalak között, gyakori ab. rufiventris GERM.
Az előtor hátulsó szegélye középen benyomott, sokkal mélyebben fekszik, mint az előtor korongjának közepe. Szárnyfedői erősen ráncoltak, vagy gödörkés pontozással díszítettek.
Combjai vörösek, csak a térd fekete. Az előtor töve középen félkör alakban mélyen kimetszett (4. alnem: Taphromeloë REITT.). - Az előtoron 3 hosszanti barázda van, a középső barázda hátrafelé erősen kiszélesedík. Az előtor töve a középső kikanyarításban szegélyezett. Teste fekete, a lábak és a csápok szőrözete kékesfekete. Feje és előtora igen durván pontozott, a szárnyfedők pontozása elmosódottabb. 17-25 mm.
Előfordul Dél-Európában Olaszországtól Kisázsián keresztül Turkesztáníg és Dél-Szibériáig. Faunaterületünkről csak Horvátországból ismerjük.
Lábai feketék. Az előtor töve gyenge ívben kimetszett és szegélyezett, felülete lapos, hosszanti barázdák nélkül (5. alnem: Coelomeloë REITT.). - Feje és előtora nagyon durván és meglehetősen sűrűn pontozott, a pontok egészen gödörszerűek. Szárnyfedői is nagyon durván pontozot- tak, de pontjai elmosódottak. Teste fekete,potroha fénytelen. A csápok és lábak szőrözete fekete. 14-25 mm.
Előfordul Dél-Európában, Kisázsiában, a Kaukázusban és Turkesztánban. Faunaterületünkön az Alföldön kora tavasszal (IV.) található, de ritka
Feje és előtora sima vagy gyengén és szórtan pontozott. Szárnyfedői finoman ráncoltak vagy ugyancsak simák.
A szárnyfedők szegélye sárga. Az előtor elülső szegélye és a pajzsocska aranysárga szőrökkel sűrűn fedett. Előtora teljesen lapos és négyszögű (6. alnem : Listromeloë REITT). - Feje és előtora sima, fénytelen, rendkívül finoman és sűrűn pontozott, közte szórtan nagyobb, ugyancsak finom pontokkal. Szárnyfedőin elmosódott, finom, hosszirányú ráncozás van. Teste fekete, a csápok és a lábak szőrözete kék. 16--40 mm.
Előfordul Franciaországtól a Szovjetunió déli feléig. Faunaterületünkön a Kis- és Nagyalföldön, továbbá az Erdélyi medence egyes pontjain fordul elő. Tavasszal (IV-V.) legelőkön, utak szélén, árokpartokon helyenként nem ritka - Magyar nünüke
A szárnyfedőkön nincs sárga szegély. Az előtor elülső szegélye gyengén szőrözött, a pajzsocska szőrözete sem sárga. Előtora harántos, három sekély hosszanti barázdával (7. alnem: Aficromeloë REITT).
Feje és előtora nagyon finoman, szórtan pontozott, majdnem sima, zsírfényű. A szárnyfedők felülete nagyon finoman ráncolt, vállából a csú- csáig szélesen felhajló szegéllyel. Felülete fekete, alul és a szárnyfedők lehajló oldalszegélye kék. Szőrözete fekete, a hímek lábfejízei alul sárga szőrökkel. 9-23 mm.
Pontusi faj, amely nyugatra Morvaországig, illetve a Bécsi medencéig hatol, keleten Szibériáig, délen a Kaukázusig fordul elő. Faunaterületünkön a síkság és dombvidék lakója. Tavasszal (IV-V.) a puszta füves lejtőkön, az Alföld homokos térségein nem ritka.
Feje és előtora meglehetősen finoman, de elég sűrűn pontozott, a pontok között fényesebb, szárnyfedői is erősebben ráncosak. Szárnyfedői csak a vállnál, és ott is csak gyengén szegélyezettek. Feje és előtora ibolya színű, szárnyfedői és potroha kék színűek. 12-20 mm.
Nyugat- és Délnyugat-Európában szórványosan elterjedt faj. Faunaterületünkön sokfelé megtalálták, de meglehetősen ritka. Az Alföld és a dombvidék lakója, de a Déli-Kárpátokban nagyobb magasságokba is felhatol. Tavaszi (III-V.) faj.
Az előtor felülete domború, oldalszegélye tompán kerekített, hátulsó szögletei széles ívben lekerekitettek. Hátulsó szegélye benyomott, közepe alacsonyabban fekszik, mint az előtor korongjának közepe (8. alnem: Eurymeloë REITT.).
Feje és előtora kopasz, meglehetősen erősen és szórtan pontozott, szárnyfedői finoman, bőrszerűen ráncoltak. Az előtor hátulsó szegélye majdnem egyenes. Csápja rövid, és a vége kissé megvastagodik. Teste, különösen feje, előtora és szárnyfedői kék színűek. 7-24mm.
Előfordul Közép-Európában, a Kaukázusban és Turkesztánban. Faunaterületünkön elterjedt, de elég ritka. A hegy- és dombvidék lakója.
1. Feje és előtora sűrűbben pontozott, majdnem ráncos, a szárnyfedők ráncozása durvább. - Előfordul a törzsalak között, és nálunk gyakoribb annál. ab. cephalotes CURT.
2. Feje és előtora gyéren, de erősen pontozott, a pontok közterei simák és fényesek. - Faunaterületünkről Horvátországból ismerjük [ab. splendens ESCHEIL]
3. A hátulsó lábfej első ízének töve sárgásvörös. - Ritka (Budapest) ab. pallidotarsalis KASZ.
Feje és előtora jól láthatóan szőrös. Csápja a végefelé nem vastagodik meg, hosszabb. Teste fekete, legfeljebb gyenge kékes fénnyel.
Csápja vastag, utolsó előtti ízei nem hosszabbak, mint amilyen szélesek (). A fej pontozása egyenletes, többnyire finom. Szemei kicsinyek, meglehetősen laposak, alig ugranak ki a fej domborulatából. A homlokon nincs barázda, a fejpajzs és a homlok közötti harántvarrat teljesen lapos, nem benyomott. Előtora harántos, felülete meglehetősen lapos, elöl kétoldalt gyengén benyomott és sugárirányban ráncolt. Szárnyfedői finoman, elmosódottan ráncoltak. A potroh hártyás részeinek szőrözete egyenletes, finom és fekete. Teste fekete, zsírfényű, gyenge kékes fénnyel. A hátulsó lábszár végtüskéit a mutatja; 6-25 mm.
Előfordul Közép- és Kelet-Európában, a Szovjetunió déli felében, a Kaukázusban és Turkesztánban. Magyarországon ez a leggyakoribb faj. Tavasszal (III--V.) az Alföldön és a dombvidéken egyaránt mindenütt előfordul.
Változata:
1. A hátulsó lábfej első ízének töve sárgásvörös. - Előfordul a törzsalak között, de
ritka (= tarsalis DEPOLI) ab. flavotarsalis PLIG.
Csápja vékony, utolsó előtti ízei hosszabbak, mint amilyen szélesek (). A fej pontozása durva, többnyire egyenetlen, a halánték a szemek mögött kissé lenyomott, emiatt a szem domborúbbnak látszik, és a fej domborulatából erősebben kiugrik. A homlokon rövid vagy teljes hosszanti barázda van; A fejpajzs és a homlok közötti harántvarrat bemélyített, a fejpajzsnak legalább a töve mélyebben fekszik, mint a homlok. A szárnyfedők ráncozása durvább. Teste teljesen fekete.
A homlokon erőteljes, mély hosszanti barázda van, a homlok és a fejpajzs nagyon durván pontozott, a pontok köze fényes, felülete a szemek belső oldalánál benyomott. Az előtoron is van többé-kevésbé éles hosszanti középbarázda, oldala hátrafelé erősen elkeskenyedik. A szárnyfedők ráncozása hosszirányú és nagyon durva, meglehetősen fényes. A potroh hártyás részei selymes fényűek, a kis gödröcskékben ülő finom szőrözet csomókban helyezkedik el. A szőrözet nem egyenletes, az erősebben kitinizált hátlemezek sugarasan ráncosak. A hátulsó lábszár külső végtüskéje keskeny (). Csápja hosszabb és vékonyabb. 6-18mm.
Előfordul a mediterráneumban keleten egészen Turkesztáníg. Faunaterületünkön a hegy- és dombvidék, elsősorban azonban a xerotherm területek lakója. Ez a faj kedvező időjárás esetén ősszel (IX-XII.) jelenik meg, s valószínűleg a kövek alatt, fűgyökerek között áttelel. Tavaszi példányai gyakoribbak.
A homlok hosszanti barázdája sekély, nem éri el a fejpajzsot, vagy hiányozhat is (). A fej pontozása nagyon durva, de egyenletesebb, a pontok köze nem fényes, homloka a szemek belső szegélyénél csak lapos. Az előtor oldalai majdnem párhuzamosak, középbarázdája nagyon sekély. A szárnyfedők ráncozása finomabb, elmosódottabb. A potroh hártyás részeinek szőrözete egyenletes, az erősebben kitinizált hátlemezek finoman, bőrszerűen pontozottak. A hátulsó lábszár külső végtüskéje igen széles és vastag (). Csápja rövidebb és vastagabb (). 6-20 mm.
Előfordul Kisázsiában, Szicíliában, Dalmáciában, Isztriában és Magyarországon. Hazánkból a Dunántúlról és a Duna-Tisza közéről vannak példányaink. Csak tavaszi példányai ismeretesek. Nálunk az említett helyeken nem ritka, de eddig más fajokkal keverték össze.