Testük megnyúlt, csónak alakú, felső oldala háztetőszerűen domború, hasoldala lapos és sűrű szőrözet borítja. Fejük mindig szélesebb, mint amilyen hosszú, s rövidebb, mint az előtör. Szemeik nagyok, legtöbbször vese alakúak. Előtoruk majdnem kétszer olyan széles, mint amilyen hosszú. Pajzsocskájuk feltűnően nagy, olyan hosszú vagy hosszabb, mint az előtör. Félfedőjük teljesen befedi a potrohot, ér nélküli membránjuk átfedik egymást (); membránjuk 2 csúcsi cimpája vagy kb. egyforma hosszú, vagy a külső cimpa hosszabb, mint a belső (). Elülső és középső lábuk egyformán fejlett, a hátulsó az előzőknél jóval hosszabb, többé-kevésbé lapított, merev sörteszőrök fedik; tipikus úszóláb. A lábfejek mind 2-ízűek; elülső és középső lábuk 2—2 karomban végződik, a hátulsó lábpár végén nincsenek karmok.
A legkülönbözőbb típusú sík- és hegyvidéki vizekben élnek. Mindegyik faj veszedelmes ragadozó, sőt — különösen párzási időben — kannibalizmusra is hajlamos. Részben különféle vízi rovarok lárváival, vízi ászkákkal, ebihalakkal, halivadékkal, részben a víz felszínére hullott rovarok kiszívott nedveivel táplálkoznak. Minthogy a hasoldalon levő szőrözetük között mindig sok levegőt visznek magukkal, testük könnyebb a víznél. Ez az oka annak, hogy egyrészt hanyatt fekve úsznak, másrészt, hogy legtöbbször a víz felső rétegeiben tartózkodnak. Meleg, napsütéses időben olykor csapatokba verődve szárnyra kelnek, és zajos repüléssel más vízmedencébe repülnek. Erős szipókájukkal fájdalmasan szúrnak, emiatt e poloskákat hazánk egyes vidékein "víziméh"-nek is nevezik.
Szaporodásuk — annak ellenére, hogy az egyes fajokét szabadban és akváriumban már többen tanulmányozták, s így sok értékes, de ugyanakkor nemegyszer eltérő megfigyelés és adat gyűlt össze — tisztázottnak még nem mondható. A fajok legnagyobb része imágó alakban, a N. lutea MÜLL. pete, a N. viridis DELC. és a N. maculata FABR. részben imágó, részben pedig pete alakban telel át. A N. glauca L. párzása már ősszel megindul, a legtöbb fajé azonban a kora tavasztól nyár elejéig terjedő időszakra esik. Úgy látszik, hogy a hazai fajok mind egynemzedékűek, de mivei az imágók — kivéve a csak 4—5 hónapig élő N. lutea MÜLL.-t — általában egy évig, sőt egyes példányok tovább is élnek, a nemzedékszám végleges megállapítása csak pontos tenyésztési megfigyelések és belső ivarszervi vizsgálatok alapján dönthető el.
A 7 európai faj közül 4 él hazánkban, de még 1 további faj előfordulása is várható.
Forrás: Soós, Á. (1963): Poloskák VIII. - Heteroptera VIII.: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae)