Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A szegélymező keskeny, de egész hosszában jól láthatók a hálószemek. Hátoldala barna vagy vörösesbarna, nagyjából egyszínű. Feje fekete, a csápok vörösesbarnák, 4. ízük vége sötét. A cubitus vége és a radiusmedia elmosódott, de azért kivehető. Az oldalmező 2-soros. Rövid és teljes szárnyú alakja ismert. A rövid szárnyúak hártyái alig fedik egymást, a teljes szárnyúak hártyájának belső szegélye a másik szárny cubitusa mellett halad, a szárnyvég szélesen lekerekített. 2,5-3,1 mm.
Egész Európában elterjedt, hazánkban ritka. Tápnövényei a farkas-kutyatej (Euphorbia cyparissias), a pusztai kutyatej (E. seguieriana = gerardiana) és a kakukkfű (Thymus). Kifejletten telel át, imágóit májustól szeptemberig fogták.
A szegélymező nagyon keskeny, gyakran a hálószemek sem kivehetők (). Hátoldala szürkésbarna, fehéres foltokkal. Valamivel kisebb, hátoldala domborúbb az előző fajénál (simplex - szerk.) Az előhát nyúlványán, a félfedők tövén, közepén és hátulsó részén, valamint a középmezón fehéres foltok vannak, legutóbbi a hártyára és az oldalmezőre is átterjedve középen megszakított harántirányú világos sávot alkot. Ritkán teljes szárnyú. 2,1-2,6 mm.
Dél-európai faj, hazánkban mindenfelé elterjedt, gyakori. Tápnövényei a pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana = gerardiana), a jakabnapi aggófű (Senecio jacobaea). Kifejletten telel át, rajzása áprilistól októberig tart, legerősebben június-júliusban.