Megjegyzés: A kulcsok az eredeti kiadás alapján készültek, nem feltétlenül az aktuális rendszertani besorolást tükrözik.
A fedő kevéssé kitinizált, külső szegélyén a nagyobb sejtek hártyásak. A hímek paramerjének vége nyugalmi helyzetben kifelé mutat. A potroh hátoldalán sárga-fekete mintázat van () (1. alnem: Rhopalus s. str.).
A connexivumok egyszínű sárgák vagy sárgásbarnák, gyakran elmosódó halvány vagy ritkábban élénk barna folttal, amely azonban nem foglalja el a connexivum felét (mint ). A potroh hátoldalának fekete-sárga mintázata határozott. A félfedők töve és a pajzsocska hegye nem feltűnően világosabb a hátoldal többi részénél. Az ivarszelvény hátulsó szegélye nem mélyen kivágott ().
A szárny erein sötét foltok vannak. A potroh hátoldalának mintázata mint . Feje széles háromszögletű, az összetett szemek mögött fekete folt van, mely néha a fejtető csíkjaival összeolvad. A csáp 2. íze nem vagy alig valamivel hosszabb, mint a 3. íz. Az előhát trapéz alakú, középvonalában néha finom hosszanti taraj húzódik, máskor ez a pontozottság miatt alig ismerhető fel. A pajzsocska nyújtott háromszög alakú. Csúcsa sohasem kéthegyű, bár olykor egyenesen lemetszett; a töve világos lehet. A félfedők elérik a potroh végét vagy túl is nyúlnak rajta. A fedő töve, erei és csúcsa sárgásbarnák, szőrösek, a többi része és a hártya opálos vagy üvegszerűen átlátszó. Lábai sárgák, a combokon hosszanti sorokba rendeződött nagyobb, a lábszárakon kisebb fekete foltok vannak. Hasoldala sárga, vöröses pontokkal, a tor a középvonalban fekete. Testét rövidebb-hosszabb finom szőrözet borítja. A hím ivarszelvényét lásd: . 6-7,5 mm.
Az egész Palearktikumban elterjedt. Hazánk egyik legközönségesebb poloskafaja, polifág. Elsősorban a napos, meleg helyeket szereti. Kifejletten telel át (egyes irodalmi adatok szerint csak a nőstények). Viszonylag későn rajzik. A nőstények petéiket a tápnövény hajtására rakják, egyesével vagy kisebb csomókban. A lárvák őszre kifejlődnek, imágóvá vedlenek és párzanak is. Imágóinak júniustól augusztusig tartó erősebb rajzásából arra következtethetünk, hogy nálunk évente két nemzedéke fejlődik ki - közönséges üvegpoloska
A fedő erein nincsenek barna foltok. Tora sárga. A hím ivar szelvényét lásd: . Az előző fajhoz (parumpunctatus - szerk.) nagyon hasonló. Viszonylag kicsiny, vörösessárga színű faj, a sárgább példányok fedőjének vöröses színezete feltűnő. A connexivumok egyszínűek. 5,9-7,2 mm.
Számos szerző az előző faj szinonimjának tartotta, GÖLLNER - SCHEIDING (1978) önálló fajként tárgyalja. Közép- és Nyugat-Európában és a Mediterráneum egyes országaiban mutatták ki. Valószínűleg él Magyarországon is. Száraz réteken található.
Megjegyzés: A Palearktikus Katalógus szerint is él Magyarországon. - szerk.
A connexivumok elülső szegélye mentén négyszögletű sárga folt van, több mint felük barna (). A potroh hátoldalának fekete-sárga mintázata elmosódó, a fenti ábrák a foltok alakját és elhelyezkedését mutatják. A félfedők töve világossárga vagy - igen gyakran - fehér, a fedő csúcsa pedig legtöbbször vörös. A pajzsocska csúcsa világos vagy fehér, többnyire kéthegyű vagy egyenesen lemetszett. Az ivarszelvény hátulsó szegélye jóval mélyebben kivágott, mint a .
A potroh 6. hátlemezén középen 2 sárga folt van, melyek elöl kifelé hajlanak (). A csáp 2. íze több mint 1,2-szer olyan hoszszú, mint a 3. íz. Az előhát középvonalában levő finom taraj kifejezett, többnyire fehér. Feje széles, a fejpajzs a pofákkal előreáll, de viszonylag rövid. Az összetett szemek belső oldalán csak kivételesen van fekete folt. Előháta enyhén domború. A pajzsocska nyújtott háromszögletű, csúcsa kihúzott, legtöbbször egyenesen lemetszett, ritkán kéthegyű. A félfedők megközelítik vagy elérik a potroh végét. A fedő erei sárgák, elszórt fekete foltokkal, csúcsa vöröses. Lábai sárgásbarnák, a sötétebb combokon nagyobb fekete, sorokban álló foltok vannak. A lábszárak egy magasságban levő foltjai halvány gyűrűket alkothatnak. A hasoldal sárga, barna és elefántcsontszínű foltok tarkítják, a középvonalban a toron fekete, a potrohon barna sáv húzódik. 5,4-7,3 mm.
Európában és Kisázsiában elterjedt faj, de az északi országok közül csak Finnországból mutatták ki. Magyarországon sok helyről előkerült, főként a Dunántúlról. Kevés lelőhelye ismert az Alföldön és magasabb hegyeinkben. A napos meleg helyeket kedveli. Polifág. Kifejletten telel át, hazai imágóit április eleje és szeptember vége között fogták, de tömegesebben csak május második felétől augusztus elejéig (= distinctus SIGNORET , 1859)
A potroh 6. hátlemezén a foltok másként helyezkednek el, a 7. hátlemezen is van 2 feltűnő folt (). A csáp 2. íze nincs 1, 2 - szer olyan hosszú, de mégis hosszabb, mint a 3. íz. Az előhát középvonalában a taraj ritkán kifejezett és rendszerint akkor sem fehér. Az előző fajhoz (conspersus - szerk.) hasonlít. Feje egyszínű barnás- vagy vörösessárga. A pajzsocska háromszögletű, csúcsa hosszan kihúzott, rendszerint kéthegyű. A fedő mintázata erőteljesebb, erein több fekete folt van. Combján általában ritkák a fekete foltok. 6,3-8,2 mm.
Majdnem valamennyi állatföldrajzi régióban előfordul. Magyarországon sokfelé előkerült. Bár irodalmi adatok szerint a napos, meleg, száraz helyeket kedveli, hazai lelőhelyei zömmel a Középhegységben vannak, sok példányát fogták a Bükkben, a Zempléni-hegységben vagy éppen Bátorligeten. Polifág faj. Kifejletten telel át. Hazai imágóit május eleje és október eleje között gyűjtötték, tömegesebben május végétől augusztusig - vörös üvegpoloska
A fedő külső szegélye erősebben kitinizált. A hímek paramerjének hegye nyugalmi helyzetben befelé mutat. A potroh hátoldala sárga, a hátlemezek szegélyén fekete, szelvényenként benyúló mintázat van (). A connexivumokat apró, kerek, fekete foltok díszítik (2. alnem: Aeschintelus STAL , 1872). - A nem többi fajánál valamivel nagyobb, világosabb, szőrösebb. A csáp 2. íze valamivel hosszabb, mint a 3. íz, a 4. íz ezeknél még jóval hosszabb. Az előhát hosszanti taraja elmosódó. A pajzsocska hegye nem fehér, hosszan vékonyodik el. A fedők töve sárga. A fedőn apró fekete foltok vannak. A hártya a potrohon túlér. Lábai sárgák, felálló, finom, hosszú szőrök borítják. A potroh hátlemezeinek sárga színe a szárnyakon átüt, a fekete foltok a hártyákon át jól láthatók. Hasoldala sárga, a potroh középvonalában és oldalán szelvényenként 1--1 kerek, fekete folt látható. 7,5-8,2 mm.
Euroszibériai faj, mely Európa déli részein ritkább. Magyarországon csak néhány helyről ismeretes (Csévharaszt: nyíres, Ócsa, Algyő, Bátorliget, Mosonmagyaróvár, Sopron, Nógrádverőce). Kifejletten telel át. Mocsaras, nedves területeken él, tápnövényei a mocsári aszat (Cirsium palustre) és a tőzegeper (Comarum palustre). Hazai imágóit április vége és október vége között fogták, lárvái júniustól szeptemberig találhatók.