Közepes nagyságú, tojás alakú, vagy kissé megnyúlt testű poloskák. Fejük háromszög alakú, szemeik hatalmasak és kiállók. Előhátuk trapéz alakú, jóval szélesebb, mint amilyen hosszú. Csápjuk és szipókájuk hosszú, a szipóka a középső vagy a hátulsó csípőjükig ér. Az előhát harántbarázdája határozott, középső része kiemelkedő, oldaíszélei egyenesek vagy enyhén domborodók. A pajzs háromszög alakú, tövi része enyhén kiemelkedő. A membrán 4-sejtű, a belső sejt csúcsa érinti a mellette levő sejt végét, a belső sejt V5 olyan széles, mint amilyen hosszú. Sötét színezetű poloskák, változatos világos rajzolatokkal. Testüket finom, lesimuló szőrözet fedi, olykor hosszú, felálló szőrözetük is van.
Heterogén összetételű nem, fajcsoportjai egymástól meglehetősen távol állnak, ugyanakkor hasonlítanak a család más nemeihez. Az ide tartozó fajok rendkívül változékonyak, sok faj között alig lehet határvonalat húzni. Néhány faj vonatkozásában lényeges véleményeltérések vannak különböző szerzők között. A fajok felismerését nagyban megkönnyítik az eunomikus sorozatok (, , ), ezért ezeket minden faj esetében megadjuk. A nem fajai nedves, iszapos vagy homokos helyeken, álló-, vagy folyóvizek partja mentén gyűjthetők. Számos faja sókedvelő, szikes tavak mellett él. A parti törmelék között, kövek alatt, ritkán úszó növényzetben tartózkodnak. Ragadozó állatok, apró rovarokkal táplálkoznak. Imágó alakban telelnek, kora tavasszal jelennek meg, a nyár közepén a legnagyobb számúak. Fajai szinte a világ minden részén megtalálhatók. A Palearktikumban 33 faja él, Európában 19 faja és alfaja fordul elő, faunaterületünkön 14 faját mutatták ki, hazánkból 11 faja ismert.
Forrás: Benedek Pál: Fauna Hungariae 94. füzet Poloskák VII. - Heteroptera VII.